Vízügyi Közlemények, 1932 (14. évfolyam)

2. füzet - V. Kenessey Béla: Az 1885. évi XXIII. t.-c. 51. §-a

KULTÚRMÉRNÖKI TEVÉKENYSÉG CSEHSZLOVÁKIÁBAN. Ismerteti : Vas Leó. A világválság következtében a mezőgazdasági termékek megfelelő értékesítése nagy nehézségekbe ütközik. A mezőgazdasági termelésben mutatkozó veszteségek csökkentése érdekében tehát a termények előállítási költségének leszállítására kell törekedni. Erre egyik mód lehetne a talajjavítási munkáknak fokozott mértékben való célszerű fejlesztése. Hogy ez a tevékenység eredményes legyen, kedvezőbbé kell tenni a talajjavító munkák költsége és az általuk elérhető terméstöbblet értéke közötti arányt. Vagyis jóval olcsóbbá kell tenni a kultúrmérnöki munkát. Ebben az irányban északnyugati szomszédunk, a fiatal csehszlovák állam nagyarányú működést fejt ki. Ennek a cikknek az a célja, hogy az ott szerzett tapasztalatokat ismertesse. Csehszlovákiában a talajjavító (kultúrmérnöki) munkálatok közel félszázados múltra tekintenek vissza. A mult század vége felé indult meg erősebben a kultúrmérnökök térhóditó munkássága, amely úgy a talajjavító módszerek célszerű volta, mint a végrehajtott munkák terjedelme szempontjából figyelemreméltó. A világháború végéig mintegy 5000 kilométer hosszú vízfolyás- és vadpatakszabályozást hajtottak végre, túlnyomórészben alagcsövezéses talajjavítási munkákat pedig mintegy 220-000 hektár nagyságú területen végeztek. Dr. Ing. Jan Horák, csehszlovák földmívelésügyi minisztériumi osztályfőnöknek az e tárgyban kiadott ismertetései

1 szerint a kultúrmérnöki teendőket részint az állami vízügyi szolgálat mérnökei, részint magánmérnökök látták el. A cseh kultúrmérnöki munkálkodás alapja a műegyetemen szerzett szokásos előkészítő ismereteken felül a hidrológia és a talajtan volt. A régi cseh királyságban a kultúrmérnöki tevékenységből kiemelendő a rétöntözési munkák gyakorlatában kialakult úgynevezett cseh öntöző módszer, melyet főképpen az Elba, Mettau és az Aupa völgyében alkalmaztak. Említést érdemel Kopecky mérnök, egyetemi tanárnak új mechanikai talajelemzési módszere, amelynek alapján Cseh- és Morvaországban a talaj fizikai tulajdonságait meghatározva, az alagcsövezés útján való talajjavítást előkészítették, így nagy területeken növelték meg a cukorrépa és nemes gabona terméshozamát. Még a világháború kitörése előtt rájöttek a cseh kultúrmérnökök arra, hogy nehéz talajban a répatermelés céljaira való lecsapolómunkákban az 1-4—1-6 m mélységben lefektetett alagcsövekkel nem érnek el kellő eredményt. Ezek a tapasztalatok vezették őket az alagcsövek helyes mélységének rendszeres kikutatására. Tény, hogy a cseh kultúrmérnökök már a világháború előtt nagy alapossággal foglalkoztak a talajjavítás kérdésével. Mikor pedig az új csehszlovák köztársaság 1 Dr. Ing. Jan Horák: Gegenwärtiger Stand und bisherige Ergebnisse der Meliorationsforschung in der Tschechoslovakischen Republik. Prága, 1932.