Vízügyi Közlemények, 1932 (14. évfolyam)

2. füzet - V. Kenessey Béla: Az 1885. évi XXIII. t.-c. 51. §-a

173 méreteit is meg kell változtatni, esetleg azért, mert a műtárgy a legnagyobb árvizeket káros duzzasztás nélkül nem bocsátja át, a nyilást kell kibővíteni. Néha több, esetleg mind a három eset együtt fordul elő. Az ilyen kérdéseket elintéző gyakorlat igen furcsa irányban fejlődött, amenynyiben általában csupán a műtárgy szabadnyílásának nagyságát, tehát árvíz átvezető képességét tartja vitathatónak. Hogy miként jutott ide a dolog, az magyarázatra szorul. Mindenekelőtt a vasutakról szóvá, meg kell állapítani, hogy az azok engedélyezésére vonatkozó rendelkezések előírják a tisztán vasúti érdekből szükséges terveken kívül a keresztezett vízfolyásokra vonatkozó adatok szolgáltatását is. Vízfolyások keresztezéséről lévén szó, nyilvánvaló, hogy azok áthidalásának kérdése csak akkor bírálható el minden érdeket kielégítő módon, ha a műtárgy fölött és alatt lévő vízfolyás szakaszról megfelelő hosszra kiterjedő hossz és keresztszelvények, völgyszelvények állanak rendelkezésre és a helyzet legalább 1:75,000 arányú térképpel van megvilágítva, egyben, ha a vízgyűjtő terület milyenségére, nagyságára és a lefolyásra kerülhető legnagyobb árvíz mennyiségére vonatkozó adatok is megvannak adva. Hasonló rendelkezések vannak a közutakra vonatkozólag is. A közigazgatási bejárásnak mondott engedélyezési helyszíni tárgyalásra meg kell hívni a földmívelésügyi minisztert, aki azután a tárcája ügykörébe tartozó érdekek képviseletére és védelmére valamelyik vízügyi műszaki hivatalt rendeli ki. Ezzel kapcsolatban egy kis kitéréssel meg kell mondani, hogy amikor a miniszter valamelyik vízügyi műszaki hivatalt kiküldi és nem rendel ki azzal együtt a földmívelésügyi tárca alá tartozó más, például gazdasági, erdészeti szakértőt, akkor a vízimérnöknek nem csupán a műtárgyakkal kell törődnie, hanem a gazdasági, közdűlő, marhahajtóutakkal, az ezeken szükséges átjárókkal, valamint a párhuzamos utakkal és az erdőkihasználás érdekében szükséges létesítményekkel is. Ezt a kitérést szükségesnek tartom, mert gyakran előfordul és velem is nem egyszer megesett, hogy azon a címen tettek észrevételeimre és beavatkozásomra megjegyzést, hogy sem az utakhoz, sem pedig az átjárókhoz nincsen a földmívelésügyi miniszter képviseletében közöm, annál kevésbé pedig az erdőkkel összefüggő dolgokhoz. Most már vessünk egy pillantást az eljárás előzményeire : Nem egyszer, de többször megesik, hogy bizonyos adminisztrációs nehézségek miatt a vízügyi műszaki hivatal csak az utolsó pillanatban kapja meg a kiküldő rendelkezést, amely szerint bizonyos közigazgatási bejáráson a tárca ügykörébe eső érdekek képviseletében kell részt vennie. A rendszerint nagyon általános megjelölés mellett a kiküldött hivatalnak a legkedvezőbb esetben csupán magánértesülései lehetnek arról, merre is vezet a tervezett út, vagy vasút, vagy hol fekszik az a meglévő műtárgy, amiről szó van, esetleg hol tervezik az újat. A hivatal azonban kénytelen valamelyik tagját az eljárásra kiküldeni, aki a szó szoros értelmében teljesen ismeretlen dolgok elé kerül. Megjelenik, de a legtöbb esetben nincsenek adatai a vízfolyásról, mert hiszen az a feltevés, hogy például kultúrmérnöki hivatal mérnökeinek minden a működési körükbe tartozó vízfolyást ismernie kell, általában nem állja meg helyét. Hogy azokat ismerje és pedig nemcsak névzerint, hanem úgy is, hogy a velük kapcsolatban felmerült dolgokhoz teljes tájékozottsággal szólhasson hozzá, rendelkezésére kellene állani valamennyi víz-