Vízügyi Közlemények, 1932 (14. évfolyam)

2. füzet - IV. Dr. Ing. Einwachter József: Duzzasztógátak kimosása ellen való biztosítása

171 Az alsóvíznek ezt az ingadozását függetlenül a folyó vízhozamától egy mellékvölgyből betorkoló patak vize is nagymértékben befolysolja. A 2 m vízállásnál teljesen nyilt, azaz hengernélküli vízugrás keletkezett (33. ábra), de a vízfolyás változása helye nem a gerendapadon, hanem attól jóval távolabb a mederben volt. A 4 m nullfeletti vízállásnál a vízugrás magán a gerendapadon duzzasztott henger képződése mellett folyt le (33. ábra). A mederfenék feltöltése szempontjából az utóbbi vízlefolvási mód ugyan nem bizonyult olyan hatásosnak, mint a vízhenger nélküli lefolyás, de már a gerendapadra kifejtett erőhatások szempontjából lényegesen kedvezőbb volt. A kísérletek során ugyanis kiderült, hogy amíg a duzzasztott henger esetében a gerendapad elején csak kismértékű túlnyomás volt észlelhető, a többi részen pedig egyenletes eloszlású volt, addig a nyilt vízsugár esetében a pad elején lefelé irányuló mintegy 2-3 m túlnyomás mutatkozott, a pad másik felében pedig a magasabb alsó vízszín folytán, a túlnyomás 1-05 m volt és felfelé hatott. Az ilyen módon keletkezett erőpár forgató hatására azután a víznyomás a padot felborította és elvitte. Nem elég tehát a padot cölöpökkel alátámasztani, hanem azt pillérekhez ki is kell horgonyozni. A felhozott példából azonban kitűnik az is, hogy még ennél az utóküszöbszerkezetnél is célszerű a gerendapadot minél mélyebbre helyezni, hogy a víz lefolyása a gát alatt minél kedvezőbb legyen. Ez az eset is világosan mutatja, milyen fontos a várható vízlefolyás mikéntjének ismerete, ha magunkat ilyen meglepetésektől biztosítani akarjuk, mert csak így áll módunkban a gátat a veszélyes kimosások ellen biztosítani. A tisztán elméleti felkészültség, vagy hosszú évek gyakorlati tapasztalata itt nem elégséges, hanem feltétlenül szükséges a laboratóriumi kísérlet igazolása is. Hogy milyen fontos gazdasági érdekek fűződnek a vízi kísérleti laboratóriumokhoz, mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy ma alig van európai állam, amely ne rendelkeznék egy, sőt több ilyen kísérleti állomással. Nálunk már Kovács Sebestyén műegyetemi tanár alatt készült ilyen terv, de nem valósult meg, míg végre a háború utáni években utódja, Rohringer Sándor fáradhatatlan munkásságával végre megteremtette a Műegyetem vízépítéstani tanszékével kapcsolatban az első ilyen vízépítészeti kísérleti állomást, amely dacára a szerény anyagi eszközöknek, úgy a helyiség, mint a belső berendezés tekintetében annyira fejlődött és a műegyetemi tanács hozzájárulásával ujabb tágas helyiséggel bővült, hogy ma már nemcsak az új mérnökgeneráció nevelésének és oktatásának, valamint a tudományos kutatásnak nélkülözhetetlen segédeszköze, hanem arra is alkalmas, hogy fontos gyakorlati problémák tisztázását és gazdaságos megoldását tegye lehetővé.