Vízügyi Közlemények, 1932 (14. évfolyam)

1. füzet - III. Kenessey Béla: Az 1885 : XXIII. tc. alapján megállapítható hozzájárulás és az eljárás lebonyolítása

33 A) Vegyük először azt az esetet szemügyre, amikor a vízhasználat érdekében nincsen szükség duzzasztásra, de bizonyos időn át bizonyos vízmennyiséget vonunk el a mederből. A használat lehet pl. öntözés és pedig szivattyúzással kapcsolatban. Az ilven használatnál a mederbe rendszerint semmi sincsen beépítve, ami a lefolyási viszonyokat megzavarhatná. A törvény az ilyen használatnál is a várható hasznot helyezi előtérbe, illetőleg azt veszi a hozzájárulás alapjául. Ha a hasznot kívánjuk alapulvenni, úgy azt az időjárási viszonyok változatos voltánál és a konjunktúráknál fogva csupán nagyon is ingatag alapnak lehet tekinteni. Lehet olyan év, amikor az öntözésre alig van szükség, s lehet olyan is, ami a konjunktúráknál fogva vagy teljesen mellőzendővé, vagy pedig csak részben alkalmazandóvá teszi az öntözést. A várható haszon tehát rendkívül ingadozó lehet és így az azon alapuló hozzájárulási kulcs alkalmazása a legélesebb és nehezen eldönthető vitákra vezethet. Ezért az ilyen vízhasználatoknál is legméltányosabban az előbbi pontban követett elvet lehet elfogadni, aminél az alapot a vízlefolyási viszonyokban okozott zavar és annak időtartama adja meg. Az bizonyos, hogyha valamely vízfolyásból akár csak időlegesen is vizet veszek ki, az abban lefolyó vizek mederfenntartó munkáját csökkentem. Ebből a csökkentésből azt lehetne következtetni, hogy a vízhasználat tulajdonosa az alatta lévő egész vízfolyás szakaszon felelőssé tehető. Ha azonban a kérdést így állítjuk fel, akkor egészen felül lévő vízhasználat az egészen alul lévőhöz képest aránytalanul volna megterhelendő. A zavaró körülmények folytán való bevonásnak tehát feltétlenül bizonyos határt kell szabni, emellett pedig még a várható hasznot is bizonyos módon kifejezésre kell juttatni. Az e tekintetben követhető eljárást a következő példában mutatom be : Induljunk ki az előző pontban vázolt vízfolyásszakasz esetében az ott számításbavett ipari vízből és tegyük fel, hogy az öntözés érdekében 10 teljes napon, vagyis 864,000 másodpercen át másodpercenként 0-100 то

3, tehát az öntözés egész idejében 86,400 m

3 vizet veszünk igénybe Ezzel a vízzel összesen 43-2 ha, vagyis 75-07 kat. holdat öntözünk meg. Ilyen feltevés mellett az évi vízelborítás magassága 200 mm-nek adódván ki, az öntözés jószerével csakis permetező, tehát tényleg szivattyúzással kapcsolatos lehet. Ha az ipari vízből 100 litert veszünk el, akkor a mederben 0-400 m

z/sec víz marad benn. Ezt a vízmennyiséget pedig a tárgyalt szakasz 38 cm vízoszlopmagasság és 0-5824 m/sec sebesség mellett vezeti le. Az ipari víz ugyanabban a mederben 42 cm vízoszlop és 0-6258 m/sec sebességgel folyik le. Tehát az elragadóerők viszonya a változott vízmennyiség következtében a 7. képletből számítandó és így A most kapott érték azt jelenti, hogy minden méter olyan szakasznak, amiben az ipari víz folyik le, 1-155 m olyan szakasz felel meg, amiből az öntözővizet már elvonták. Tovább haladva, az egész öntözött területet — akár beleesik az a munkálatoknál érdekelt területbe, akár pedig nem, — olyannak kell tekintenünk, ami annál Vízügyi Közlemények. 3