Vízügyi Közlemények, 1932 (14. évfolyam)

2. füzet - IV. Dr. Ing. Einwachter József: Duzzasztógátak kimosása ellen való biztosítása

160 az utófenék hosszát a fedők en g er hosszával egyezőnek választjuk. A gát végén keletkező kiváj ások itt is a vízsugárnak a sima utófenékről a durva mederre való hirtelen átmenetnek tulajdoníthatók. Az érdesebb medernél ugyanis az energia vonal s így a vízszin esése is nagyobb, ami szükségszerűen megkívánja, hogy a gát alatti mederrészen a vízszín magasabban helyezkedjék el annál a mértéknél, melyet a símafalú utófenékszelvény megkívánna. Ez a vízszínemelkedés azonban csak úgy következhetik be, ha az átmeneti szelvény keresztmetszeti területe hirtelen megnövekszik, ami viszont csak akkor lehetséges, ha a meder azon a helyen kimélyül. Az ily módon bekövetkező kimosás tehát nagymértékben függ az utófenék hosszától, mert minél hosszabb az utófenék, annál kisebb a vízszínküiönbség az utófenék végén érkező és távozó vízfolyás között, tehát annál kisebb a kimosás mélysége. Ebből az elgondolásból kifolyólag az utófenék hosszát egyrészt igen nagy mértékben kellene megnyújtani, másrészt az utófenéknek a mederbe való átmenetét fokozódó érdességüvé kiképezni, ha a veszélyes kimosásoktól a gátat megvédeni akarjuk. Azonos körülmények között, értve itt az egyenlő utófenékhosszakat, a kimosási mélységek a fedőhengeres vízlefolyásnál lényegesen kisebbek, mint a hengernélküli vízugrásnál. Lássuk, hogyan történik a mederfenék kialakítása duzzasztott vízugrás esetében? (21. ábra.) Legelső, ami szemünkbe ötlik, az, hogy a vízsugár a helyét a magas utófenekű gátaknál már ismeretes módon, időszakosan változtatja. A vízsugár a tetemesen megnövekedett fenékhenger alatt hol a fenéken folyik le (21. a és 22., 23. ábra), miközben nagy kivájásokat idéz elő, majd pedig mikor a kivájás bizonyos mélységet elért, ismét a felszínre tör (15. b és 24. ábra). Ebben a helyzetben az előbb még nagy keresztmetszetű fedőhenger lényegesen kisebb lesz, ellenben a sugár alatt nagy fenékhenger keletkezik, melynek felfelé irányuló mozgása a sugárnak előbbi helyzetében kivájt nagy üregét újból betemeti. Mihelyt a hengernek ez a munkája 21. ábra. befejeződött, a vízsugár újból a fenékre száll, megismételve kivájó munkáját. A víznek ez a periodikusan megismétlődő munkája itt is addig tart, míg a mederben elég hordalék anyag van a keletkezett üreg betöltésére. A vízsugárnak hirtelen be-