Vízügyi Közlemények, 1932 (14. évfolyam)

1. füzet - III. Kenessey Béla: Az 1885 : XXIII. tc. alapján megállapítható hozzájárulás és az eljárás lebonyolítása

31 a 40. § alapján számításba vett közepes árvíznek 0-13 része. A kellő számítások elvégzése után azt kapjuk eredményül, hogy ezt a vízmennyiséget a jókarba helyezett meder 0-42 m vízmennyiségnél vezeti le, amikor is a nedvesített keresztszelvény 0-799 m

2. A fentemlített módon kiszélesített és laposabb részüvel ellátott szabad vízhasználatú szakaszon a vízmélységet a számba nem vehető kis különbözet miatt változatlannak véve, abban a nedves keresztszelvény területe 1-782 m

2. Tehát ismét a 10. képlet áll és (FA 2 Í1 782\

2 ^УЦш) 00 = 4-974 . 50 = 2487 т. Ebből egyszerű számítással az adódik ki, hogy a község érdekeltsége így (4-974 — 1) 50. 0-05 = 9-935 kat. hold ideális területtel fejezhető ki. Ha tehát nem a normális mederben kiöntés nélkül megférő, hanem az ipari vízzel számítunk, a községnek ideális holdakkal való megterhelése 0-85 kat. holddal kisebbre adódik ki. Most már csak az a kérdés döntendő el, hogy melyik a méltányosabbik ? A szabad vízhasználatok közkincset jelentenek, amivel való élést tehát feleslegesen megdrágítani nem szabad. Ez amellett szól, hogy a kisebb eredményt fogadjuk el. Ezt támogatja még az a körülmény is, hogy az ipari víz definíciója szerint az olyannak tekintendő, ami az év túlnyomó részében áll rendelkezésre, a teljes, a mederben kiöntés nélkül megférő közepes árvíz pedig aránytalanul ritkábban van meg és akkor is rövid ideig tart. Igaz ugyan, hogy ez a csökkent mennyiségű víz kevésbbé járul hozzá a meder fenntartásához, mint a teljes, a mederben kiöntés nélkül megférő, de mert a községet éppen nem kívánjuk túlságos teherrel sújtani, mégis ezt célszerű alapul venni. A példából láthatólag a községnek a szabad vízhasználatok folytán való hozzájárulása egyenes arányban változik azzal a hosszal, amin azokat gyakorolják. Ez egyébként a dolog természetéből is nyilvánvaló. A községeknek tehát érdekük, hogy a szabad vízhasználatok révén beteggé tett szakasz hosszát minél kisebbre szorítsák le. Ez pedig még aránylag nagy községeknél sem ütközik nehézségekbe. Ha az adott esetben a szakasz hossza 50 m helyett csak 20 m, akkor az ideális hozzájárulási terület a második számítási mód szerint már 3-974 kat. holdra csökkenik le. Itten, ennek a pontnak a végén tárgyalom most már azt az esetet, amikor a község közegészségügye érdekében valamiféle oknál fogva nem csinálhatunk külön lecsapoló csatornát, hanem kénytelen vagyunk a medret lokálisan mélyebb fenékkel ellátni és a mélyebb feneket lefelé kifuttatni. Ebben az esetben természetesen ismét más természetű beteg szakaszt vittünk bele a vízfolyásba, aminek következményeit nyilvánvalóan a községnek szintén viselnie kell. Tegyük fel, hogy lokálisan hirtelenül 40 cm-el kell a mocsaras rész lecsapolása érdekében a feneket leszállítani és azt a viszonyokra való tekintettel J = 0-0009 relatív eséssel kívánjuk kifuttatni. Ha a mondott 40 cm-es mélyítést felfelé való kifuttatással kívánnánk kiegyenlíteni, akkor a beteg szakasz hosszát természetesen megnyújtanánk. Azért a leghelyesebb, ha ottan biztosított bukást csinálunk,