Vízügyi Közlemények, 1932 (14. évfolyam)

2. füzet - IV. Dr. Ing. Einwachter József: Duzzasztógátak kimosása ellen való biztosítása

DUZZASZTÔGATAK KIMOSÁS ELLEN VALÓ BIZTOSÍTÁSA. írta : Dr. Ing. E1NW ACHTER JÓZSEF. Vízi létesítmények, különösen duzzasztógátak építésénél a tervező mérnök még alig egy évtizeddel ezelőtt a legteljesebb bizonytalanságban volt azt illetőleg, hogy a folyó természetébe való erőszakos beavatkozás következtében a lefolyó víz miként fog viselkedni. Pedig a természet kérlelhetetlen kritikus. Az emberi alkotásoknak gyengéit és gyarlóságait kímélet nélkül feltárja és sokszor félelmetes pusztításával figyelmeztet tudásunk korlátolt voltára. Ezért régebben általánosan elfogadott szabály volt : követni a természet útmutatását s amint a gát alatt a mederben kimosások keletkeztek, azokat időről időre kőhányással töltötték ki. Ma, mikor a mérnöktől elvárják, hogy gazdaságosan építsen, ezt a gyakorlatot tovább folytatni nem lehet, mert az ilyen utólagos foltozás költséges és amellett a gát beszakadása ellen nem ad kellő biztonságot. A múltban történt gátszakadások legtöbbjénél mégis alig terheli felelősség a tervező, vagy építést végrehajtó mérnököt. Hiszen a baj forrása rendszerint nem az előrelátás hiánya, hanem az volt, hogy hidraulikai alapismereteink ezen a téren — különösen a várható vízlefolyás módját illetőleg — nagyon is hézagosak voltak. Meglévő gátakon végzett tanulmányok és megfigyelések ugyan lényegesen előbbrevitték a gátépítést, de azt, hogy a víz felszíne alatt micsoda erők működnek, miként megy végbe azok romboló és erodáló munkája, emberi szem kifürkészni nem tudta. Pedig enélkül a tervezés merő találgatás, minden mű csak merész kísérlet marad. Ma már — hála a vízi kísérleti laboratóriumoknak — abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a természetet üvegfalú csatornákban kényszeríthetjük eddig féltve őrzött titkainak feltárására. Az üvegfalú csatorna ugyanis lehetővé teszi, hogy a víz belsejében végbemenő folyamatokat, az erőknek csodás törvényszerűségét megfigyelhessük s azt úgy a gyakorlat, mint az elméleti hidraulika számára hasznosítsuk. Módunkban van a tervezett mű kicsinyített modeljén azt a legmegfelelőbb gátelrendezést kísérletek útján megállapítani, amelyik az adott viszonyoknak legjobban megfelel, a víz dinamikus hatásával szemben a legtöbb biztonságot adja és egyben a leggazdaságosabb is. Ezért a következőkben három kérdéssel kívánok részletesebben foglalkozni : 1. Mi módon és milyen jelenségek kíséretében történik a víz lefolyása gátakon állandó meder esetében? 2. Miképen megy végbe nem szilárd, tehát nem állandó fenekű, vagy hordalékos vízfolyás esetében a medernek a víz dinamikai hatása által való kiiiregelése a különböző vízlefolyási módoknál? 3. Milyen eszközök és módok szolgálnak arra, hogy a gátat a veszélyes kimosásoktól megvédjük ? Mégis, mielőtt a fentiek részletes tárgyalásába bocsátkoznám, az előadandók könnyebb megérthetése végett röviden összefoglalom a szabad vízfolyásra és annak energiagazdálkodására vonatkozó, a hidraulikából ismeretes alapfogalmakat.