Vízügyi Közlemények, 1932 (14. évfolyam)

2. füzet - VI. Vas Leó: Kultúrmérnöki tevékenység Csehszlovákiában

139 tokosok feladata volt, ami azoknak anyagi erejét természetesen felülmulta. Az 1845. évi árvíz késztette az addig egymástól függetlenül, öblözetenként tömörült érdekelteket közös cselekvésre és így a Széchenyi személyében kiküldött királyi biztos lelkes agitációja nyomán alakult meg a Tiszavölgyi Társulat, melyben az érdekelt birtokosok vállalatszerűén gondolták megoldani az ármentesítés nagy feladatát. A Társulatnak 8 kerülete volt. 1846-ban indult meg a munka és a fentemlített elv értelmében nemcsak a töltéseket, hanem az első átvágásokat is még a magánérdekeltség költségén készítették. A kedvezőtlen tapasztalatok alapján azonban már 1850-ben kimondták, hogy a „folyó medrének rendezése, jelesen az átvágások létesítése az állam terhét képezi". Az állami szervek által a mederben végzett munkálatok mellett a társulatok a töltések építését saját műszaki közegeik irányításával végezték. A számos kisebb társulat

1 szabad elhatározásával létrejött Tiszavölgyi Társulat azonban a munkálatok feltétlenül szükséges egyöntetűségét nem tudta biztosítani és így a későbbi években törvények sorozatával gondoskodtak a hiányok pótlásáról. 1871-ben törvény biztosítja az ártéri érdekeltség vízitársulattá való alakulásának lehetőségét, ha azt a terület arányában vett többség kívánja, de ugyanakkor a társulatokat a törvény még csak az egyes megyék általános felügyelete alá helyezi és így a szükséges együttműködést még nem biztosíthatja.

2 1879-ben már minden társulati építkezés végrehajtását miniszteri jóváhagyáshoz kötik és a legfőbb felügyeleti jogot is a közmunkaügyi miniszterre bízzák. Ezzel érvényre jut a központosítás elve. Az 1884. évi tiszai törvény kimondja a kényszertársulás elvét, mely szerint a miniszter közérdekből elrendelheti egyes árterületek érdekeltjeinek társulattá való alakulását és a szükséges munkálatok költségét az érdekeltekre kiróhatja ! Ugyanakkor biztosítja a törvény az érdekelteket is, mikor megszabja megterhelhetőségű felső határát a kataszteri tiszta jövedelem húszszorosának 60%-ában, amin túl azok még a köz érdekében sem kötelezhetők újabb terhek viselésére. Szükség esetén tehát a társulatok államsegélyben részesülnek. A törvény megerősíti a Tiszavölgyi Társulatot is, melybe most már minden, a Tisza völgyében alakult vízitársulat belépni köteles. Az 1885. évi vízjogi törvény részletesen tárgyalja a társulatokat is. Az autonom társulatok ügyeit az érdekeltektől alakult közgyűlés, illetőleg az általa választott elnök a választmány segítségével intézi. A műszaki ügyek intézésére a társulat igazgató főmérnököt választ, akit állásában a miniszter erősít meg. A közérdeknek meg nem felelően működő társulat önrendelkezési jogát a miniszter felfüggesztheti és az ügyek vezetésére miniszteri biztost rendelhet ki. Az ártéri érdekeltség megállapításánál a töltésezéssel megemelt árvízszín irányadó, amivel az anyagi terheknek szélesebb területen való megoszlása van biztosítva. A társulat költségeihez való hozzájárulás kulcsát a közgyűlés által kiküldött ötös bizottság állapítja meg a birtok magassági fekvése (az elborítás veszélyének mértéke) és talajának minősége (a művelési ág) szerint. A járulékokat a közadókkal együttesen kezelik. Kimondja a törvénye az ármentesítésből előnyt élvező vasutaknak, valamint állami épületeknek járulékfizetési kötelezettségét is. 1886-ban felállítják a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium Vízrajzi 1 Számuk 1855-ben 30, 1913-ban 41. 2 A vármegyei törvényhatóságok száma a szóbanforgó területen 15 volt.