Vízügyi Közlemények, 1932 (14. évfolyam)

1. füzet - III. Kenessey Béla: Az 1885 : XXIII. tc. alapján megállapítható hozzájárulás és az eljárás lebonyolítása

28 Ebből az arányosságból a keresett x épszakasz hossza ОС — c^ 8. Ha most már а с helyett a maga értékét tesszük be, a megváltozott viszonyú l

2 szakasznak épszakasz felel meg. Ha adott esetben a vízmennyiség változatlan, a sebességek viszonyát a megfelelő nedves keresztszelvény területekkel kifejezve, Ha most már az eddigi eredményeket a szabad vízhasználatok folytán kiszélesített mederre kívánjuk alkalmazni, azt legcélszerűbben példában mutathatom be. Mielőtt azonban a példára rátérnék, még egy pár dolgot kell tisztáznom : Mindenekelőtt nyilvánvaló, hogy a szabad vízhasználatok nem járnak vízelvonással, vagy ha járnak is, annak mértéke olyan csekély, hogy minden számbavehető hiba nélkül elhanyagolható. Emellett figyelembe kell azt is vennünk, hogy a szabad vízhasználatok közkincset jelentenek, amiknek folytán való hozzájárulást tehát ok nélkül megnövelni nem szabad. Ezért a legcélszerűbben úgy járunk el, ha az azok által érintett szakaszt kétféle vízmennyiség szempontjából tesszük vizsgálat tárgyává és a kisebb megterhelésre vezetőnek eredményét fogadjuk el. Az egyik vízmennyiség feltétlenül csak az lehet, ami a jókarbahelyezett mederben kiöntés nélkül megfér. A másik vízmennyiség megszabása már egy kis meggondolást igényel. Mindenesetre célszerű olyan vízmennyiséget venni ennek a másiknak, ami az év túlnyomó részében, vagyis több, mint felében van meg. Ezt a vízmennyiséget Lauterburg ipari víznek nevezi. Hogy pedig ez az iparivíz adott esetben mekkora, az nyilvánvalóan függ a vízfolyás vízgyűjtő területének és völgyének viszonyaitól. Azért arra pontos összefüggést, számítási módot megadni nem is lehet. Ebben a tekintetben a legcélszerűbb az olyan eljárás, ha az éppen jókarbahelyezendő vízfolyás mentét végig vizsgáljuk és a meglévő vízhasználat birtokosoktól megtudakoljuk, hogy az év legalább felében milyen gépeket tudnak üzembentartani és azután azok erőszükségletéből, a felhasznált esésből és a mótor hatásfokából kiszámítjuk a keresett vízmennyiséget. Megeshet azonban, hogy vagy egyáltalában nincsen a vízfolyáson semmiféle olyan vízhasználat, ahonnét adatot lehetne szerezni, vagy ha van is, jólfelhasználhatókhoz nem juthatunk. Ilyenkor azután más segédeszközhöz kell folyamodnunk. A Lauterburg által ipari víznek nevezett víz nem más, mint a középárvíz és az évi közepes lefolyás összegének fele, vagyis a kettő számtani közepe. Ennél a meghatározásnál nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy Lauterburg ezt a tételét a svájci viszonyokra állította fel, ahol a vízfolyások általában sokkal vízgazdagab9. 10.