Vízügyi Közlemények, 1932 (14. évfolyam)

2. füzet - II. Zauner István: Ausztria vízügyi szolgálata és vízügyi politikája

107 kultúrális, gazdasági, kereskedelmi, ipari stb. téren tett erőfeszítéseinket is úgyszólván máról-holnapra a semmivel fogják egyenlővé tenni. A fennálló veszélyeket legközvetlenebbül az idei árvíz szemlélteti, amely a Felső-Tiszán a meglevő partvédműveink megrongálása mellett rengeteg új — köztük igen sok veszélyes — partronilásnak volt okozója. Kétségtelen ezenkívül az a tény -— ezt különben a vízügyi szakembereken kívül az összes felsőtiszamenti községek lakossága egyértelműleg tanúsíthatja —, hogy amennyiben az 1926—31. évek lázas munkájával a Felső-Tiszán a veszélyes partomlásokat meg nem szüntetjük, úgy az idei katasztrofális árvíznél sorozatos gátszakadásokkal kellett volna számolni, aminek következtében a gazdag magyar róna egész Debrecenig sík tengerré változott volna. A magyar vízügyek jelenlegi vezetőjének, Sajó Elemér miniszteri tanácsosnak az ismeretes ,,Emlékiratai"-ban tett azt a megjegyzését, hogy „síkvidéki országok boldogulása attól függ, miként gazdálkodnak a rendelkezésükre álló vizekkel" a történelem számtalan példájával lehetne igazolni. Felemelkedő kultúrák a vízrendezés, vízgadálkodás terén serény munkásságot fejlesztenek, amint ezt Magyarországnak a szabadságharc utáni évtizedeiben észlelt és a vízrendezés, ármentesítés és talajjavítások terén Európaszerte elismerést kivívott munkálkodása is igazolja. Vajha a nagyszerű eredmények, amelyeket az osztrák példa számunkra ad és a rendkívül közelálló veszélyek, amelyek a vízi munkálatok további elhanyagolása folytán a síkföldi magyar települést fenyegetik, mihamarább rávezetné újból a magyar közvéleményt a vízimunkák hiánytalan végrehajtásának fontosságára. Reméljük, hogy ez az idő nincsen már messze. Adja Isten, hogy úgy legyen !