Vízügyi Közlemények, 1932 (14. évfolyam)

2. füzet - II. Zauner István: Ausztria vízügyi szolgálata és vízügyi politikája

103 8. VORARLBERG. A tartomány minden víziügyét a tartományi műszaki hivatal intézi. A hivatalnak közelebbi beosztása nem ismeretes, de úgy a folyószabályozások (Rajna felső folyása, Frutz-patak stb.), mint a talajjavítások (lecsapolás és talajcsövezés) terén nagyszabású munkálatokat hajtanak végre. A tartományi műszaki hivatal vízügyi vonatkozású osztályaiban 8 mérnök és 2 műszaki tiszt működik. Az előbbiek közül 1 mérnök a II., 3 a III. és 4 az V. fizetési osztályban van. 9. BÉCS. A főváros víziügyeinek munkaköre főként az ivóvízellátás és a csatornázás. Ezekkel a munkálatokkal azonban, amiket a városi mérnöki ügyosztály hajt végre, ehelyütt közelebbről nem foglalkozunk. Összefoglalás. Végezetül vizsgáljuk meg közelebbről az osztrák állam összes vízimunkálataira fordított kiadásokat és tartsunk rövid seregszemlét Magyarország hasonlócélú kiadásai fölött is. Ausztriának vízimunkálatok céljára fordított befektetéseit a IV. és V. tábládat tünteti fel. A IV. táblázat a befektetéseket tartományok szerint sorolja fel, az V. táblázat pedig a vízimunkálatok különböző fajai szerint tárja fel a vízügyi célú befektetéseket. A táblázatok adatai szerint az állam hozzájárulása a vízimunkálatok költségeihez két év átlagában kereken 22 és y

2 millió pengőt, a tartományoké 8-7 millió pengőt, az érdekelteké pedig 8-4 millió pengőt tett ki. Az átlagosan csaknem 40 millió pengőre rugó befektetésnek tehát az állam 57%-át, a tartományok 22%-át, az érdekeltek pedig 21%-át viselték. Vízimunkálatok céljára tehát közpénzekből két év átlagában 31-2 millió pengő, azaz az összbefektetés 79%-át fordítottak. Itt említhetjük meg, hogy a fenti befektetéseken felül Ausztriában a magántőke a vizekben rejlő energiák hasznosítása céljából vízerőtelepek létesítésével évenként hatalmas összegeket fektet be. Ausztria vizeiben rejlő energiák hivatalos becslés szerint 3-4 millió LE-t képviselnek, amelyből 1919-ig 328,000 LE, az 1919—1930. évek folyamán, tehát 12 év alatt pedig 868,000 LE épült ki. Egy évre átlagosan 75,000 LE építése esik. Ujabb vízerőtelepek létesítésébe osztrák becslés szerint a magántőke 660 millió schillinget fektetett be, amelynek 2/

3-ad részét, azaz 440 millió schillinget osztrák, Уз részét pedig a külföldi tőke szolgáltatta. A vízerőtelepek létesítésében kiváltképen a bajorországi és olaszországi tőke van erősen érdekelve. Az előbbi a tiroli, vorarlbergi és salzburgi, az utóbbi a tiroli, karinthiai és kiváltképen a stájerországi műveknél. Az elmúlt 12 év átlagában tehát Ausztria évenként mintegy 37 millió schillinget, azaz kereken 30 millió pengőt vízerőtelepek létesítésére áldozott. Ha ezt az összeget hozzáadjuk az egyéb vízimunkálatok céljára fordított kereken 40 millió pengőhöz, úgy kitűnik, hogy Ausztria a vízrendezéssel és vízhasznosítással kapcsolatban évenként kereken 70 millió pengőt fektet be. Ebben az összegben a személyi és dologi kiadások nem szerepelnek.