Vízügyi Közlemények, 1932 (14. évfolyam)

2. füzet - II. Zauner István: Ausztria vízügyi szolgálata és vízügyi politikája

100 képesek, hanem ide-oda kalandoztak. A másodszori szabályozás alkalmával a folyó fenékszélességét párhuzamművekkel az eddiginek felére, 35 m-re csökkentették, aminek következtében a folyó a lágy mederágyban olyan nagy mértékben bemélyült, hogy az összes szabályozási műveket csak a legnagyobb költséggel képesek ezidőszerint fenntartani. Jelenleg a folyó szabályozása, amint fentebb már említettük, ismételten folyamatban van és mindkétoldali párhuzamművekkel 50 m fenékszélességre szabályoznak. A nagymérvű beágyazódás pedig igen költséges, vasbeton-fenékgátakkal csökkentik. A tartományi műszaki hivatal másik vízügyi alosztálya a többi folyónak és pataknak szabályozásával foglalkozik. Az összes vízfolyások rendkívül hordalékosak, ezért a szabályozatlan folyószakaszok igen könnyen elszélesednek és feltöltődnek. Amíg a szerzett tapasztalatok alapján a kellő szélességet meg nem ismerik, sarkantyúsorozatot építenek be és pedig a folyó, illetőleg patak mindkét oldalán. Amennyiben túlszélesre méretezték a sarkantyufejek egymástól való távolságát, azaz a kiképzendő meder szélességét, úgy a sarkantyúkat meghosszabbítják és ezáltal a mederszélességet csökkentik. A túlhosszúra nyúló sarkantyúfejeket pedig a folyó eleven ereje rombolja szét. Ezért a fejrészeket kezdetben nem építik ki a teljes méretekben és szilárdságban. Amint a kellő mederszélességet elérik, a sarkantyúvégeket párhuzamművel kötik össze vagy a folyó sodorvonalához képest felfelé, a sarkantyúkat fejjel látják el. A művek teljesen kőből készülnek, ami a folyószabályozási munkálatok céljára mindenütt megfelelő minőségben áll rendelkezésre. A terméskő ára a folyóparton idomba rakva köbméterenként 15—16 P. A két alosztály mérnökei egy II. fizetési osztályba sorozott udvari tanácsos vezetése mellett a tartományi műszaki hivatal többi mérnökeivel közös státusba tartoznak. A beosztott mérnökök létszáma 5, akik közül 2 a III. fizetési osztályba sorozott műszaki főtanácsos, 2 a IV. fizetési osztályba sorozott műszaki tanácsos és 1 az V. fizetési osztályba sorozott műszaki főellenőri rangban van. A határfolyókon folyamatban levő munkálatokat teljes mértékben az államszövetség terhére hajtják végre, míg a többi folyó- és patakszabályozáshoz úgy az állam, mint a tartomány 40—40%-kal járul hozzá. Az érdekelt községek és magánosok terheként a kiadások 20%-a marad. Kultúrmérnöki hivatal. A talajjavításokkal kapcsolatos teendőket Salzburgban a tartományi kormányzóság alá rendelt „Talajjavító-hivatal" (Meliorationsamt) látja el. A hivatal ügyköre a kisebb patakszabályozásokra és a lecsapolásokra terjed ki. Öntözés Salzburgban, tekintve, hogy az évi átlagos csapadék 900 mm-en felül van, nem szükséges. A hivatal személyzete 3 mérnökből (1 udvari tanácsos a II. fizetési osztályban és 2 műszaki főtanácsos a III. fizetési osztályban), 2 műszaki tisztből és 5 rétmesterből áll. Utóbbiak az égeri rétmesteri iskolát végezték el. Hatósági mérnöki szolgálat. A tartomány három műszaki kerületre oszlik, amely kerületek mindegyikében egy-egy mérnök látja el a kerületi hatósági szakértő feladatát.