Vízügyi Közlemények, 1932 (14. évfolyam)

2. füzet - II. Zauner István: Ausztria vízügyi szolgálata és vízügyi politikája

82 A táblázatból kivehetőleg Ausztria egyes tartományaiban a folyók és patakok szabályozására két év átlagában évenként 20,564,000 P-t fordítottak, amely összegből 12,054,000 P az állam, 5,176,000 P. az egyes tartományok és 3,334,000 P az. érdekeltségek terhére esett. Az összköltségből tehát az államszövetség annak 59%-át, az egyes tartományok 25%-át, az érdekeltségek pedig 16%-át viselt. A fenti célokra tehát az összkiadás 84%-át a közpénzekből fedezték. Ha ezen kiadásokat a magyarországi hasonló természetű munkálatok kiadásaival hasonlítjuk össze, úgy a következő eredményekre jutunk : Állami vízi beruházásokra 1930 és 1931-ben átlagában 3,926,000 P-t fordítottunk (a hasznos beruházásokkal együtt), a kikötőkormánybiztosság a fenti évek átlagában 1,387,000 P-t épített be, míg a vízrendezésre alakult ármentesítő társulatok befektetése 6,259,000' P-t tett ki. A magyar állam területén tehát folyó- és patakszabályozások céljára az említett két év átlagában összesen 11,572,000 P volt fordítva, amely összegből 5,313,000 P-t, tehát az összkiadások 46%-át az állam, 6,259,000 P-t, tehát az összkiadások 54%-át pedig az érdekeltségek viselték. A magyar állam vízügyi tevékenysége tehát úgy összegszerűség, mint százalékarányban jelentékenyen elmarad az osztrák állam, de kiváltképen az államnak és. tartományoknak tevékenysége mögött. 2. KULTÚRMÉRNÖKI SZOLGÁLAT. A szolgálat hivatása a mezőgazdasági termelésnek a vízügyi téren lehetséges talajjavítási módozatok segítségével való emelése (lecsapolás, talajcsövezés, öntözés), amennyiben a szabályozásra a talajjavítási munkálatok végrehajthatása céljából van reá szükség (kellő mélységű recipiens, úgynevezett Vorflut teremtése), a patakok szabályozása és a, községek ivóvízszükségletének biztosítása, illetve a községek csatornázása. a) Lecsapolás. A lecsapolási munkálatokat az összeomlás óta minden tartományban a legnagyobb eréllyel, a legsúlyosabb áldozatoktól sem visszariadva hajtják végre. A főcél, minél gyorsabban, minél nagyobb terjedelmű termőterületek meghódítása,, hogy azokkal az életszükségleti cikkek tekintetében a külföldtől minél inkábbfüggetleníthessék magukat. Hogy milyen hatalmas lépésekkel törtetnek ennek a célnak elérése felé, arra jellemző, hogy a háború után összesen 300,000 hektárra becsült és a. lecsapolásra érdemes területből 1930-ig már 80,000 hektárt már nagyobbára teljesen megjavítva,, a mezőgazdasági termelés szolgálatába állítottak. Ezeken a lecsapolt területeken 1927 óta nemcsak a víztelenítési munkálatokat hajtják végre, hanem a területeket telkesítik is. A gazdasági művelésben mindezideig nem részesült, teljesen vad talajokat a káros belvizek és talajvizek levezetése után a legmodernebb talajmegmunkáló-gépekkel egységesen megművelve és a termelésre előkészítve, a gazdasági és a vegyészszakértők véleménye alapján a legmegfelelőbb terményekkel beültetve adják vissza a telektulajdonosoknak. Ezek ilymódon a költséges beruházásoknak reájuk eső még mindig igen tekintélyes összegre rugó évi járulékait könnyűszerrel képesek viselni. (L. 4. és 5. számú műmellékleteket.)