Vízügyi Közlemények, 1932 (14. évfolyam)

2. füzet - II. Zauner István: Ausztria vízügyi szolgálata és vízügyi politikája

80 munkálatokat is a saját szakközegeik által hajtassák végre. A tapasztalat ugyanis azt mutatja, hogy az érdekeltek a fenntartási munkálatokat elhanyagolják.) A folyó- és patakszabályozási munkálatokat egész Ausztriában csaknem kivétel nélkül házikezelésben hajtják végre, vállalat útján legtöbb esetben csak a szükséges anyagokat (terméskő, vasanyag, cement stb.) szerzik be és pedig a legtöbb tartományi műszaki hivatalnál nem munkálatonként, hanem az évi átlagos szükségletnek megfelelően — egyszerre. A legtöbb hivatal, mindenféle gépi berendezéssel (kotró, a vontatásokhoz traktor, transzportőrök, vontatógőzösök és motorcsónakok, személy- és teherautók stb.) bőségesen el van látva és egyes hivatalok (például a bécsi folyammérnöki hivatal) házi kezelésében kiterjedt nagyszabású üzemek (kőbányák, fűrésztelepek, javítóműhelyek stb.) vannak működésben. Műszaki szempontból nézve, a munkálatok legnagyobb részben (kivéve a Duna-folyam kisvízi szabályozását), a középvizek szabályozását célozzák. A főcél majdnem az összes folyamatban levő munkáknál a folyóvizek természetének legmegfelelőbb, akadálytalan lefolyási viszonyok teremtése és a medrek állandósítása. Az előbbi cél elérése igen sokhelyütt rendkívül nagy nehézségekbe ütközik, mert az évtizedek előtt épült szabályozóművek, amelyeknél a folyóknak lehetőleg egyenes vonalban való vezetését tartották szem előtt, a hosszú, egyenes és a partok biztosítása révén rögzített átmetszések a parti birtoklásban is természetesen olyan megállapodott, rendezett viszonyokat teremtettek, hogy azoknak megbolygatása jelenleg már csaknem lehetetlen. A régi állapotnak (hosszú, egyenes szakaszok) fenntartása pedig természetesen mindkétoldali szabályozási művek létesítését követeli meg, ami viszont a folyók szabályozását rendkívül megdrágítja. Ezenkívül a szabályozási művek egymástól való távolságának, az úgynevezett folyószabályozási szélességnek megállapítása is csak hosszadalmas és költséges tapogatózás után válik lehetségessé. A fentiek adják egyúttal magyarázatát annak is, hogy a folyók szabályozásánál a sarkantyúk Ausztriában mindenütt igen nagy szerepet játszanak. Igaz ugyan az is, hogy folyóik medrének kavicsos, vagy sziklás volta az átbukó vizek által veszélyessé válható kimosásokat megakadályozza. Az Inn-folyót például csaknem kizárólag sarkantyúkkal szabályozták és a tömör, szárazon rakott terméskőből épített sarkantyúk koronája a partok magasságáig ér. Előszeretettel alkalmazzák a sarkantyúkat a folyó sodorvonalának gyökeres eltérítésére a Dráva-folyó szabályozásánál is. Rakott rőzseművekből, terméskővel kombinált rőzseművekből, dróthálós kavicshengerekből álló hatalmas sarkantyúkat, illetve sarkantyúsorozatokat alkalmaznak. (L. 2. és 3-as műmellékleteket.) Már az előbb említettük, hogy a szabályozási szélesség helyes megállapítása a szabályozási költségeket lényegesen befolyásolja. Hogy milyen nagy kiadási többletet okoz a helytelenül megállapított szabályozási szélesség, arra jellemzők FelsőAusztriában az Alm-folyón, vagy Salzburgban a Saalach-folyón jelenleg folyamatban levő munkálatok, amelyek a folyók túlságos bemélyülését vannak hivatva meggátolni. A háború előtt helytelenül megválasztott szélességgel és fix szabályozási művekkel kiépített folyószakaszokon az utóbbi időben ugyanis olyan nagymérvű beágyazódás állott elő, hogy mindkét folyó egész hosszában rövidesen a partvédő és szabályozó művek elpusztulásával kellett számolni. A Saalach-folyón kiváltképen