Vízügyi Közlemények, 1932 (14. évfolyam)

1. füzet - VIII. Kenessey Béla: A 60,289/631. XI. sz. rendelettel kitűzött pályázaton jutalmazott munkák ismertetése

158 makkor általános érdekű körözvénveket is fel lehetne olvasni és az igazgatás minden ágára vonatkozó irányelveket lehetne megállapítani. Ilyen megbeszélések nagyban elősegítenék a különböző osztályok harmonikus együttműködését, az egyének megismerését és kölcsönös jóviszonyát. Ezek az ülések hasonlatosak lennének a nagy uradalmak tiszti székéhez, amelyeken mindent megbeszélnek anélkül, hogy annak ülés jellege lenne és a megbeszélt ügyekről jegyzőkönyvet vennének fel. 2. Nagyon megfontolandó lenne az is, hogy országos érdekű vízügyi műszaki kérdések tárgyalására az országos vízügyi műszaki tanácsot nem kellene-e újból — ha modernebb formában is — életre kelteni ? F) A VÍZIMÉRNÖKI MUNKÁK GAZDASÁGOSSÁGÁNAK KÉRDÉSE. írta: HOCK KÁROLY. (Kivonat.) A mű voltaképen közgazdasági tanulmány. Bevezetésében mindenekelőtt felosztja a vízimérnök munkáját olyanokra, amik a mezőgazdaság, a forgalom és vízerők kihasználására vonatkoznak, s amik voltaképen csupán segítséget adnak a szükségletek kielégítéséhez. A vízimérnöki munkák csak eszközei a termelésnek, a forgalomnak, és az erő termelésnek. Eljárása vagy felhíváson, vagy pedig saját eszméi alapján indul meg. Megeshet azonban, hogy pl. a gazdának nem kell öntözési terv, de azért megcsinálja és a gazdának bebizonyítja annak minden tekintetben való életrevalóságát és a termelés mikéntje mellett az értékesítés lehetőségét is. A felvetett kérdésre feleletet adandó, megvizsgálja azokat az elveket, amik a földmívelést, forgalmat és energiatermelést irányítják. Először is a termeléssel és a forgalommal foglalkozik. Korunkat a akapitalizmus korának nevezve, megállapítja, hogy a voltaképen csereeszközként szolgáló pénznek a termelésre korábban nem volt befolyása, ma azonban a atermelést is kizárólag irányítja. Ma mindenki csak pénzért termel. Ebben a tekinteteben való okfejtése a következő: ,,A kapitalizmus gazdasági rendszere olyan módon szabályozza a termelést, hogy ha valamilyen árucikkből kicsiny a termelés, akkor a reális értéknél magasabb árat lehet kapni az illető cikkért, ha pedig ugyanabból a cikkből túltermelés mutatkozik, akkor a reálisnál alacsonyabb ár következik be. Mindkét esetre kiváló például szolgál a búza esete. A háború alatt a központi hatalmak országaiban a búza termelésének fokozódni kellett volna. A kapitalizmus ezt olyan módon igyekezett elérni, hogy a búza ára erősen emelkedett, nemcsak az akkor bevezetett papírvalutához képest, hanem az aranyhoz, sőt más szükségleti cikkek árához képest is. (Itt természetesen a búza szabadforgalmi árára gondol.) A termelés kívánt mértékű emelkedését nem sikerült elérni, nemcsak azért, mert az államhatalom a búza szabad áralakulását megakadályozta, hanem főleg azért, mert a mezőgazdaság természeténél fogva gyors átalakulásra nem képes. A búza termelésének növekedésére irányuló nyomás azután évekkel később eredményes lett olyan módoh, hogy a háború után a világ búzatermelése messze túlhaladta az akkori fogyasztást. A kapitalizmus egy ideig nem reagált erre egyéb