Vízügyi Közlemények, 1932 (14. évfolyam)

1. füzet - VIII. Kenessey Béla: A 60,289/631. XI. sz. rendelettel kitűzött pályázaton jutalmazott munkák ismertetése

143 Ez alkalommal reámutatok arra így. hogy a vízügyi hivatalok az évi jelentésen kívül, korábbi miniszteri rendeletek alapján, évről-évre különböző jelentésekben számolnak be a betegsegélyezési alap állásáról, vízimalom engedélyezésekről, stb. stb. A jelentések nagyrésze teljesen idejét mult és felesleges és csak a hivatalok drága munkaidejét rabolja el. A teendő jelentésekről azonban a főosztályban nyilvántartás nincsen, ezért, hogy ezen jelentések megfelelően megrostálhatok legyenek, a hivatalok elsősorban utasítandók lennének, hogy jelentés-nyilvántartásaik másolatát a főosztályba küldjék be. Ezen nyilvántartásokból a már feleslegessé vált jelentések törlendők és a hivatalok a továbbra is esedékes jelentések tekintetében megfelelően utasítandók lennének." Negyedik fejezete „Az anyagbeszerzés összpontosítása" címet viseli. Hivatkozik arra, hogy az ajánlattételekre való felhívás, az ajánlatok elbírálása, valamint mindennemű tevékenység, ami a versenytárgyalásokkal jár, túlzottan igénybeveszi a hivatalok munkaerejét. Megfontolandónak tartja, nem lenne-e célszerű az azonos minőségű évi anyagszükségletnek a központ útján egyszerre való beszerzése? Hiszen a hivatalok az ilyen anyagokról már jó előre számot tudnának adni. A cégek az ilyeneket a megrendelésekben előre kiköthető ingadozási százalék kikötése és annak biztosítása mellett, hogy esetleg a kisebb szállítás folytán elmaradó haszonért a kincstárral szemben igényekkel nem léphetnek fel — szívesen látnák. Példaként felemlíti a folyamszabályozási munkák érdekében szükséges kőmennyiség biztosítását. Ötödik fejezetében a kultúrmérnöki tevékenység propagandájával foglalkozva, rámutat arra, hogy a minden évi mezőgazdasági kiállításnak milyen vonzóereje és a magyar tógazdaságoknak milyen kitűnő propagálója a halászati pavillon. Az érdeklődő pedig bizonyára szívesen venné, ha a kísérleti és mezőgazdasági intézmények mellett erről is pontos tájékozódást kaphatna s így szerezhetne a másoktól való hallomás méllőzésével, közvetlenül tudomást a kultúrmérnöki hivatalok nagyértékű és a magyar mezőgazdálkodásra annyira hasznos tevékenységének eredményeiről. Hatodik fejezetében a kultúrmérnöki hivatalok felesleges tervezési tevékenységével foglalkozik. A hivatalok díjtalan igénybevételének lehetőségével kapcsolatban rámutat arra, hogy amennyire fontos, hogy a valóban kivitelre kerülő munkák terveihez a birtokos mindenképen olcsón jusson hozzá, annyira fontos az is, hogy a hivatalok felesleges terveket ne csináljanak és az állam pénzét ne költség teljesen felesleges és csupán időt és energiát pocsékoló olyan tervek elkészítésére, amik sohasem valósulnak meg. Példaképen felemlíti, hogy a kultúrmérnöki hivatalok 1930-ban 275 különböző talajjavítási terven dolgoztak, de ugyanebben az időben összesen csak 48 ilyen munkát fejeztek be. Javaslata szerint a hivatalok előre is tisztában lehetnek minden talaj javítási terv elkészítése érdekében szükséges dologi és személyi kiadásokkal. Ha tehát a kérvényező szándékának csak akkor tennének eleget, illetőleg tervet csak akkor készítenének, ha ennek a költségnek legalább bizonyos részét előzetesen be kellene fizetniök, igen sok felesleges munka eliminálódnék.