Vízügyi Közlemények, 1932 (14. évfolyam)

1. füzet - VII. Kvassay Jenő: Magyarország vízgazdálkodási politikája

128 I. Folyószabályozások, viziutak. Magyarorzágnak síksági, tehát legtekintélyesebb részében a folyókat a rendkívüli csekély esés jellemzi, ami annak a következménye, hogy mint megelőzően érintettük, a geológiai időkben a nagy magyar Alföld édesvízi tenger volt, Legjellemzőbben nyilatkozik ez meg a Tiszán, melynek esése a torkolattól 1200 kilométernyi hosszúságra nem tesz ki egészen 50 métert, tehát kilométerenként átlag 40 milimétert, míg a legalsó szakaszon csak 22 millimétert. A Dunának Magyarország határán belül a legkisebb esése 44 milliméter, a Pó esése a torkolatnál 33 mm, a Nílusé Kairónál 144 mm, a Mississippi legkisebb esése 38 mm kilométerenként. Ez teszi szükségessé és megérthetővé, hogy a magyar síksági folyókat egészen másként kellett szabályozni, mint a világnak azokat a vizeit, melyeknek az esése a medrükben hömpölygő vízzel szemben sokkal jelentékenyebb. Ezért ejtették bámulatba a párizsi 1900. évi hajózási kongresszuson a világ összes szakértőit azok az adatok, melyek szerint Magyarországban az egyes folyókon az alábbi kimutatásban foglalt átvágások lettek végrehajtva, melyek következtében az illető folyók folyása az ugyanott kimutatott kilométerekkel rövidültek meg. A Dunán 18 átvágás, 123 km megrövidülés A Tiszán 112 „ 453 „ Kőrösökön 248 „ 546 „ Dráván 68 ,, 177 „ „ Maroson 27 „ 71 „ „ Szamoson 36 ,, 79 „ ,, Bodrogon 15 „ 65 „ „ Temesen 92 „ 142 „ Rábán 88 „ 51 „ Vágón 8 „ 8 ,, „ Száván 5 ,, 10 „ „ 717 átvágás, 1716 km megrövidülés Ezekkel a nagyszámú átvágásokkal vált lehetővé egyrészt a síksági területeknek ármentesítése, vagyis töltésekkel az árvizek kiöntésének meggátlása, másrészt a jégtorlódásokból származó veszedelmek megelőzése és végül egyúttal a hajóútnak megrövidülése anélkül, hogy ebből a hajózásra nézve nevezetesebb hátrányok származtak volna. Elisée Reclus Géographie universelle (312 old.) című művében a legszomorúbb eredményeket helyezi kilátásba a Tisza völgyére nézve annak következtében, hogy a végrehajtott munkálatok folytán az alsó részen a vizek összehalmozódnak. A munkálatok immár közel két évtized óta be vannak fejezve és az eredmények semmiben sem állanak mögötte azoknak, melyeket akár Olaszországban, akár Franciaországban, vagy Hollandiában sikerült hasonló körülmények között elérni. Amíg tehát a rendkívüli csekély esésű síkságban szükség volt a folyók legalsó részén a vizek lefolyását gyorsítani, addig a magyar vízügyi szolgálat óvako-