Vízügyi Közlemények, 1932 (14. évfolyam)

1. füzet - II. Fischer Frigyes: Kvassay Jenő emlékezete

Mialatt a gyűjtés folyt, a bizottság nem várta tétlenül az idő múlását, hanem más módon is iparkodott kitűzött céljának megfelelni. A földmívelésügyi miniszterhez azzal a kérelemmel fordult, hogy valamelyik nagyobb vízi építményt Kvassay nevével jelöljék meg és a művön emléktáblát állítsanak fel. A miniszter a soroksári Dunaág felső torkolatánál levő, monumentális hajózó zsilipet jelölte meg e célra, mely a ,, Kvassay-zsilip" nevet kapta s amelyre az emléktábla elhelyezésének költségeit az időközben felállított kikötőkormánybiztosság akkori vezetője, Zielinski Szilárd, műegyetemi tanár, kormánybiztos vállalta. A bizottság munkája időközben, a rendkívüli viszonyok miatt lassanként kezdett megszűnni. Nem volt elég, hogy az összegyűjtött összeg megsemmisült, hanem időközben elnöke és több tagja elhalálozott. Ekkor a bizottság jegyzőjének Udránszky Józsefnek kezdeményezésére Viczián Ede vette kezébe a lehanyatlott zászlót és az emlékbizottság újjáalakítása érdekében 1928. évi február hó 15-ére értekezletet hívott össze. Az értekezlet egyhangúlag az emlékbizottság újjáalakítása mellett foglalt állást és elnökéül Bernát Istvánt, alelnökéül Udránszky Józsefet és Viczián Edét, jegyzőül e sorok íróját választotta meg. A bizottság tagjai : dr. Davida Lajos Károlyi Sándor, K. Nagy Dezső, Maurer Gyula, Palasovszky Sándor, Rohringer Sándor, Sajó Elemér, Spur István, dr. Szontagh Tamás, Végh Károly. A bizottság első teendője az volt, hogy a belügyminisztertől újabb országos gvíijtés engedélyezését kérte, amit 257,803/1928. sz. alatt meg is kapott. Újabb felhívás ment 1500 címre, mindenhová, ahonnan a nemes eszme támogatását remélni lehetett. Élénk agitáció indult meg a gyűjtés sikere érdekében s a lelkes munka és lankadatlan buzgalom meghozta eredményét, mert rövid idő alatt kereken 12,900 pengő gyűlt össze. Nem olyan nagy ez az összeg, hogy azzal nagyszabású alkotást lehetne létrehozni, de talán jobban megfelel Kvassay szerény egyéniségének és puritán gondolkozásának, ha kisebb dolgokkal, de több helyen és módon örökít jük meg munkás emlékét. így a bizottság számolva a rendelkezésre álló eszközökkel, több és hosszas tárgyalás után a következőkben állapodott meg : 1. Megfesteti Kvassay Jenő díszes arcképét, díszmagyarban, összes kitüntetéseivel, úgy, ahogy utolsó kitüntetésének megköszönése alkalmával Őfelsége a király előtt kihallgatáson megjelent. 2. Felállíttatja a városligeti Mezőgazdasági Múzeumban Kvassay Jenő kisalakú bronzszobrát, ugyanoly méretben és kivitelben, mint Vásárhelyi Pál szobra. 3. A Csepelsziget csúcsán egy nagyobbszabású emlékművet állít, melybe Kvassay Jenő domborművű arcképét helyezteti el. E három szándékból az első kettő már megvalósult. Kvassay díszes arcképét Mányay József, neves festőművész elkészítette s az arckép a vízügyi főosztály főnöke szobájának dísze. Erről az arcképről művész másolatot kaptak az összes vízügyi hivatalok, vízi társulatok és Kvassay munkatársainak jó része. (Lásd a címlap előtt.) Horvai János szobrászművész elkészítette Kvassay bronzszobrát, amely a Mezőgazdasági Múzeumban Vásárhelyi szobra mellé került. (Lásd ugyancsak a címlap előtt.) Ugyancsak Horvai kezéből ered a díszes, nagy plakett, amely a Csepelsziget csúcsán létesítendő mű oldalába lesz megerősítve. Az emlékműre felkérés útján zárt pályázat volt s a bizottság a beérkezett pályaműveket felülbírálva, megállapította, hogy melyik kerüljön kivitelre. Az első