Vízügyi Közlemények, 1932 (14. évfolyam)

1. füzet - V. Schick Jenő: A Tisza-szamosközi társulat legújabb munkái

102 Külvizek elvezetése. Az árvédelmi töltések építésének szinte sablonszerű munkájánál sokkal nagyobb feladatot jelentett a társulati munkák zömét adó Túrszabályozás. Ezt a munkálatot a társulat a szükséges nagy felszerelésekre és egyéb körülményekre való tekintettel vállalatban szándékozott végrehajtani. Egy eredménytelen versenytárgyalás után megtartott második versenytárgyaláson a 2,187,000 m

3-re előirányzott földmunka végrehajtását Bátori Oszkár és gróf Teleki János építővállalata kapta meg. Miután az elvállalt munkálatokat két naptári év alatt, vagyis 1929 október 20-ára teljesen be kellett fejezni, a vállalat úgy munkabeosztás, mint felszerelés tekintetében nagy feladat elé volt állítva, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a folyó szakaszon a legkülönbözőbb évszakokban rendszertelen gyakorisággal jelentkező árvizekkel is számolnia kellett. A vállalat eredeti elgondolása az volt, hogy a 11-5 km hosszú Túr-csatorna 1,337,000 m

3-re előirányzott földmunkáját, vagyis a földnek a csatornából való kiásását és a csatorna szélétől két oldalon 20—20 m-re kezdődő töltésekbe való beépítését, egy nagy teljesítményű kotrógéppel végzi el, míg a 18 km hosszú, részben átvágásokból, részben mederbővítésből és kétoldali töltésépítésből álló folyószabályozás 850,000 m

3-re előirányzott földmunkáját az előbbivel párhuzamosan, de tisztán emberi és állati erővel hajtja végre. Hogy ez az elgondolás mennyiben bizonyult helyesnek, az a továbbiak során ki fog tűnni. 1927 év szeptemberében társulatom megbízásából elkísértem Bátori Oszkár mérnök-vállalkozót németországi tanulmányútjára, melynek célja egy, a csatornaépítés munkájának mindenben megfelelő speciális szárazkotró (excavator) beszerzése volt. Sajnos, Németország ebben az időben hasonló munkát seholsem végzett. Kisebb munkáknál az ásógépek és kötélvedres gépek kezdtek mindjobban elterjedni, végtelen láncra szerelt vedres, nagy szárazkotrók csupán a szászországi barnaszénüzemek fedőrétegeinek eltávolításán dolgoztak, de ezek is mind szállítószalag (transzportőr) nélkül. Nagyon messze vezetne az ezeknél a fejlett üzemeknél szerzett értékes tapasztalatok részletes ismertetése. A mi feladatunk megoldására nézve az volt a fontos, hogy a Lübecker Maschinenbau-Aktien-Gesellschaft üzemeiben sikerült egy, a céljainknak mindenben megfelelő szárazkotrót megrendelni és annak a munkahelyre való szállítását 1927 decemberére biztosítani. A megrendelt és ,,István-kotró"-nak keresztelt gép a Németországban szokványos elektromos meghajtástól eltérően 160 HP-s gőzgéppel van felszerelve, s a tüzelőanyag lehető leggazdaságosabb kihasználását a megrendelő különböző garanciákkal biztosította. Vederlétrája keresztülér az 1 : 1-5-rézsükkel és 22 m fenékszélességgel tervezett csatorna középvonalán, állítható hosszúságú elmés gummiszíj szállítószalagja pedig képes az anyagot a csatorna szélétől számított 20—40 m között bárhol elhelyezni, amivel a töltés kézi erővel való utánaigazításának munkája a legkisebb mértékre csökkenik. A gép külön gőzgéppel meghajtott 2 KW-os dinamóval táplált elektromos világítással van felszerelve. Teljes üzemi súlya 160-t, ami három csukló és a futókerekek útján 3 szál 0-965 és 3-580 m távolságban elhelyezett 42-8 kg-os sínre adódik át. Említésreméltó, hogy az 5000 m

3/20 óra teljesítményre garantált hatalmas gép a megrendelés időpontjában a legnagyobb volt nemében az egész kontinensen és csak Írországban dolgozott egy hasonló, testvérpárja. Külön feladat volt a gép egyes szétszedhetetlen, 15—20 tonnás darabjainak