Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)

1. füzet - II. Sajó Elemér: Emlékirat vizeink fokozottabb kihasználása és újabb vízügyi politikánk megállapítása tárgyában

8î) még szunnyadó forgalmat teremt magának és ezzel biztosítja versenyképességünket úgy mezőgazdasági, mint ipari és kereskedelmi téren. A megnövekedő értékes áruk forgalma erősen foglalkoztatja a vasúti és gépkocsi üzemeket is. A tökéletes és olcsó víziszállítás folytán a távolságok y

4—i/

5-részükre rövidülnek. Extenzív országból intenzív gazdaságú országgá válunk. Forgalmi és tarifális értelemben úgyszólván az egész ország az Északi-tengertől a Fekete-tengerig húzódó rajna—majna—dunai hatalmas nemzetközi víziút mellett fog feküdni és az ország minden része kihasználhatja a népek e hatalmas országútjának közelségét és hasznát. Tranzitóforgalmunk és kereskedelmünk ma még nem is sejtett arányokat fog elérni. A kitűnően felszerelt átrakodó kikötőkben villamos daruknak egész légiója rakja át az árukat vasútról hajóra, hajóról vasútra. A kikötők hatalmas gabona, és egyéb tárházai úgy a mezőgazdaságnak, mint az iparnak a káros konjunkturális kilengéseket mérséklő, kiegyenlítő szerveivé válnak. A területek értékemelkedését alig lehet megbecsülni. Ez az értékemelkedés éppen úgy sokszorosan felül fogja múlni a beruházásokra fordított összegeket, amint ez az ármentesítésnél is történt. Az egész országot behálózó vizek kitűnő alkalmat adnak a vízisportok minden nemének a gyakorlására. Úszás, evezés, vitorlázás, télen korcsolyázás erősíti az új generáció izmait és egészségét. Nyári sportokra, fürdésre, üdülésre itthon is jó alkalmat ad a sok szép vízfelület és kevesebb ember fogja külföldi nyaralással apasztani a nemzet tőkéjét, Ha viruló állapotokat teremtünk hazánk földjén, ez egyúttal a legjobb propaganda és a legjobb külpolitika is. * * * Ütött az óra ; dönteni kell, elindulunk-e ennek a harmadik honfoglalásnak az útján, vagy pedig megállunk ott, ahol vagyunk ? A haladásnak az útját kell választanunk, mert a habozásból, a késedelmezésből helyrehozhatatlan károk származnának. Ugy érezzük, hogy a vizeink hasznosításának a terve túlnő egy gazdasági probléma határain és már nemzetünk történelmének útjait érinti.