Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)
1. füzet - II. Sajó Elemér: Emlékirat vizeink fokozottabb kihasználása és újabb vízügyi politikánk megállapítása tárgyában
83 telepekre, Sióra stb.) vonatkozó előtanulmányok már e költségvetési év folyamán megkezdhetők legyenek. Ami a tervezett munkálatok rentabilitását illeti, arra ennek az emlékiratnak keretében természetesen még nem terjeszkedhetünk ki s csak azt jelezzük, hogy minden egyes munkálatra vonatkozólag igen gondos közgazdasági előtanulmányokat és rentabilitási számításokat kell végezni. A budapesti kikötő forgalmának örvendetes fejlődése megcáfolta a kikötő előmunkálatai alkalmával sok oldalról elhangzott pesszimista véleményeket, hogy tudniillik az új kikötő üresen fog állani, annak forgalma nem lesz. Ennek a tapasztalati adatnak és az egyéb körülményeknek mérlegelésével máris, még a részletes rentabilitási számítások elkészülte előtt is meg lehet állapítani, hogy a helyesen, minden túlzás nélkül, kellő óvatossággal megállapítandó átrakodó kikötők létesítése közgazdasági szempontból mindenesetre indokolt és hogy azok — a közvetlen és közvetett hasznokat összefoglalva — mindenesetre rentábilisak lesznek. Ügy véljük, ugyanez a helyzet az állami öntöző mintagazdaságokra vonatkozólag is. Itt különben úgy áll a dolog, hogy egyelőre úgyis csak egy-két ilyen gazdaság létesülne. Az ezekben szerzett tapasztalatok szabnák meg azután az akció folytatásának programmját. Nagyobb kockázat ebben a tekintetben semmi esetre sincsen, különösen ha azokat tógazdasággal együtt lehetne létesíteni, mert az öntöző csatornát a halászat a koratavaszi hónapokban venné igénybe, amikor öntözés nincsen. Az akciót bármikor mérsékelni is lehet, vagy esetleg teljesen be is lehet szüntetni. Mint kifejtettük, a cél itt az úttörés. Ha az állam anyagi ereje jó, ezt a munkát nagyobb arányban végezheti, mintha a pénzügyi viszonyok rosszak. A Sió hajózhatóvá tételének indokoltsága is nyilvánvalónak látszik. Mindamellett ezt a munkálatot csakis akkor volna tényleg indokolt megkezdeni, ha a kellő közgazdasági, rentabilitási és műszaki előmunkálatok már be vannak fejezve. A jövedelmezőség számításánál úgy az állampénztárba folyó közvetlen bevételeket, mint a közgazdaságunkra háramló közvetett hasznokat is tekintetbe kell venni. A folyószabályozásoknál közvetlen bevételek nincsenek. Ezeket a beruházásokat eddig az állam olyanoknak tekintette, mint amelyek éppen úgy közvetve hozzák meg a hasznukat, mint példáid az utak építése. A kikötőknél, a csatornázott folyóknál és a mesterséges csatornáknál már a hajózási illetékekből közvetlen bevételek is lesznek, ezenfelül pedig igen jelentékeny közvetett hasznok is fognak előállni. A közvetett hasznok részben a területek értékemelkedésében és az adóalapok növekedésében is nyilvánulnak. A nagyon gondos, úgy a közvetlen bevételeket, mint a közvetett hasznokat is felölelő rentabilitási számításokra már csak azért is szükség lesz, hogy ki lehessen választani a legjövedelmezőbb, tehát a legindokoltabb és így legsürgősebb munkálatok sorrendjét. Elsősorban is azokat a munkálatokat kell végrehajtanunk, ahol minél rövidebb idő alatt minél több és nagyobb közgazdasági előnyre, haszonra számíthatunk. Mai helyzetünkben rendkívül fontos, hogy ahol az magasabb érdekek sérelme nélkül lehetséges, a vízügyi szolgálat igyekezzék a közvetlen bevételeket is minél inkább emelni, mert ez elősegíti a további beruházások lehetőségét. Céltudatos 6*
