Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)

1. füzet - I. Kenessey Béla: Búcsúztató Schick Emil ny. helyettes államtitkár ravatalánál 1930. november 6-án

6 róla, hogy éppen ez a kar valósította meg Széchenyi víziprograminjának nagy részét. Hogy az egészet nem tudta megvalósítani, az rajta kívül álló okokon múlott. Büszke lehetsz ebben végzett munkádra, annak eredményeire, munkád közben tett tanításaidra. Szeretett mindenki. Szeretett az Isten is. Bizonyára ennek tulajdonítható, hogy a Mindenható kegyelme különben kínos, halálos bajodat gyors lefolyásúvá, elmúlásoddal együtt fájdalommentessé tette. Most pedig, mielőtt végleg búcsút vennénk, mindannyiunk nevében azt kívánom, legyen lelked itthagyott porhüvelyének pihenése könnyű, zavartalan. A magasságos egekbe röppent lelked pedig folytassa tovább örökéletét az örökvilágosság honában, ahonnét immár mindentlátó szemed derülten tekint le erre a sárgolyóra és rajta a kapzsi világpolitika által annyira megnyomorított csonkaországra. Bizonyára látja már a szebb jövendőt, a Te szíved-lelked vágyát is : az ismét egységes, integer Nagymagyarországot. Szellemed velünk marad, emlékedet megőrizzük, de az emberi emlékezetnél, a mi véges emlékezetünknél is hosszabb ideig őrzi majd a mi jó öreg magyar Dunánk, a Te szívednek ma talán kissé hűtlen gyermeke. Hálás szeretetünk kísér tested pihenő helyére. Pihenjél csendesen ! Isten veled !