Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)

1. füzet - II. Sajó Elemér: Emlékirat vizeink fokozottabb kihasználása és újabb vízügyi politikánk megállapítása tárgyában

68 sok szabályát feltárjuk. Ez elsősorban állami feladat s annak megoldása akár valamely meglevő tógazdaság átvételével, akár több tógazdaságnak a kísérletbe való bekapcsolásával történhetnék s mintegy 2—300,000 pengő befektetést és 20—30,000 pengő évi üzemi költséget igényelne. A tógazdasági terméseredmények fokozásának további eszköze a szakismeretek erőteljes terjesztése. Ennek céljára szolgálhatna az Országos Halászati Egyesület kiadásában megjelenő „Halászat", amely jelenleg az anyagi eszközök és érdeklődés hiánya miatt csak 400—450 példányban jelenik meg. Ezen szaklapnak 1000—2000 példányban való megjelentetése és kezdő tógazdáink közötti díjtalan elterjesztése szintén fontos eszköze lehetne a termelés fokozásának. A külföld mintájára téli szaktanfolyamok rendezése is ebbe a feladatkörbe tartozik. Új értékesítési ágnak mutatkozik a legutóbbi időben felkapott és különösen Németország felé szép anyagi eredménnyel kecsegtető ivadék- és tenyészanyageladás, amelyet minden módon, a szükséghez képest erőteljes propagandával is elő kellene mozdítani. E célból a hazai mezőgazdasági kiállítás halászati csoportján kívül feltétlenül kívánatos volna a külföldi mezőgazdasági és halászati kiállításokon is résztvenni és ott kiváló tenyészanyagunkat, amelyről a külföldi szakértők már eddig is a legnagyobb elismeréssel nyilatkoztak, bemutatni. Ezek a kiállítások és az egyéb külföldi propaganda már távolról sem férne be a „Halászat fejlesztésére" az 1930/31. évi állami költségvetésben előirányzott 20,000 pengős tételbe. Hogy a felsorolt teendők a viszonyok szerint fokozatosan végrehajthatók legyenek, a költségvetés ezen rovatán legalább évi 60—80,000 pengő volna felveendő, ami a békebeli 180,000 aranykoronával szemben még mindig igen szerény összegnek mondható. A 25 évvel ezelőtt felállított m. kir. halélettani és szennyvíztisztító kísérleti állomás tudományos kutatása szervesen kiegészítené az előző feladatokat s a kísérleti tógazdaság gyakorlati feladatainak megoldása az állomás intenzív munkája nélkül el sem képzelhető. Szennyvizeink megtisztításának kérdése, különösen a városi szennyvizeknek halastavak útján való tisztogatása szintén oly feladatokat ró az állomásra, amelyeknek megoldása a jövő érdekében égetően szükséges. Alföldi városaink csatornázását és szennyvizeinek tisztogatását valószínűleg ezen az úton lehet a leggazdaságosabban megoldani. Az első ilyen fajta kísérlet Debrecen város szennyvíztelepén már megtörtént. A soroksári Dunaág partján folyóvizeink halászatának tanulmányozására — az osztrák gänsehäufeli kutatóintézet mintájára — egy szerény állomást létesítettünk, azonban anyagi eszközök hiánya miatt azt eddig felszerelni nem tudjuk. VIII. A SZIKESEK MEGJAVÍTÁSA. Ebben az irányban a földmívelésügyi minisztérium más szervei részéről jelentékeny terjedelmű tanulmányok és kísérletek vannak folyamatban. Kívánatos, hogy a kultúrmérnökség ezekbe a kísérletekbe nagyobb mértékben vonassék be, főképen annak a kérdésnek kísérleti úton való fokozottabb tisztázása céljából, hogy a szikesek megjavítása terén hol és milyen mértékben van