Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)

1. füzet - II. Sajó Elemér: Emlékirat vizeink fokozottabb kihasználása és újabb vízügyi politikánk megállapítása tárgyában

36 jó alkalom nyílik a víziszárnyasok tenyésztésére is. Az ebből származó mellékjövedelem is segíti enyhíteni a szociális viszonyokat. Az intenzív mezőgazdaság, a decentralizált ipar és a különböző építkezések már jelentékeny árutömegeket mozdítanak meg. Ilyen áruk például : a kő az utak építésére, a beton-kavics és a homok (amelyekből már most is igen nagy tömegeket visznek le a Duna környékéről az Alföldre), az építő- és tűzifa, a háztartási tüzelésre szolgáló szén (az ipari szén lassan ki fog esni a forgalomból, mert azt olcsóbb dróton szállítani, áram gyanánt a bányából a felhasználás helyére) s a cement, tégla, trágya, műtrágya, a gabona, takarmány- és abrakfélék, cukorrépa, cukor, kőolajtermékek stb. Mint a külföldi tapasztalatok igazolják, a vizeknek ez a tömegáru forgalma nem árt a vasútnak, mert a megélénkülő közgazdasági élet annyira fokozza a víziutak környékén az értékesebb és sürgősebb áruk forgalmát is, hogy a vasutak jól fizető, magasabb áruosztályú szállítmányainak mennyisége és ezzel a vasutak jövedelmezősége is emelkedik. Németországban, a végrehajtott részletes tanulmányok szerint a legrentabilisabb vasúti vonalak a víziutak környékén feküsznek. A jövő iránya és képe : Intenzíven kezelt, a lehetőség szerint minél több helyen öntözött alföld és dombvidék, átszőve — a vasúton és közúton kívül — kitűnő víziutakkal és ellátva átrakodó kikötőkkel, amely gépezet a nyersanyagokat és terményeket olcsón osztja szét az országban, a fölöslegeket pedig a Dunán, a nagy nemzetközi víziúton alacsony vízidíjtételekkel szállítja Kelet és Nyugat felé. Hogy mit jelent a gazdasági életre az, ha pl. a Debrecen környékén gabonával, vagy a Nyírség környékén burgonyával megrakott hajók közvetlenül Bécsig, Regensburgig mehetnek, vagy ha a külföldről szállított árukat, pl. a sót, építőfát, a műtrágyaféléknek külföldről származó fajtáit, a traktorok részére szükséges kőolajtermékeket stb. hajóval lehet az Alföldön szétosztani, azt fölösleges volna részletesebben taglalni. A víziutak általánosabb kiépítése egyenértékű lesz azzal, mintha az államvasút a tarifát a jelenleginek egynegyed részére szállítaná le. Mindezeknél fogva kétségtelen, hogy víziutaink és hajózásunk fejlesztése egyik igen fontos része lesz annak a vízügyi politikának, amelyet már a háború előtt megalapozott boldogult Kvassay Jenő és amely programmnak végrehajtása évtizedek munkáját fogja igénybe venni. Azok a tanulmányok, amelyeket a vízügyi szolgálat a háború előtt hajtott végre Nagy-Magyarország víziúthálózata kereteinek megállapítása céljából, rendelkezésre állanak. Ellenben azóta már annyira megváltoztak a viszonyok, hogy a régebbi tanulmányokat és programmokat át kell revideálni, át kell dolgozni. Egyelőre — még nem részlettanulmányok, hanem általános meggondolások alapján — a legsürgősebbnek látjuk a már meglévő víziutaink oly módon való kihasználását, hogy azokat a szükségletekhez mérten minél több ponton kössük össze kisebbnagyobb, de tökéletes berendezésű tárházakkal és megfelelő kereskedelmi szervezettel ellátott átrakodó kikötők révén a vasúti és közúti hálózatunkkal. Ez maga igen nagy és jelentékeny eredményekkel kecsegtető munka. A Duna—Tisza-csatorna is azt célozná, hogy kihasználhassuk azt, ami már megvan : a Tisza és mellékfolyói nyújtotta olcsó szállítási lehetőséget. A Sió hajózhatóvá tétele is azért tartozik a legaktuálisabb feladatok közé, mert a Siószabályozás által előállított medernek, a Balatonnak és a balatoni kikötőknek fokozottabb hasznosítása csak úgy lehetséges, ha a nagy hajók a Dunáról akadálytalanul feljuthatnak a Balatonra.