Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)

2. füzet - VI. Pogonyi György: Függelék

6 Azonkívül gyakorlat céljából néhány heti próbaszolgálatra bekerülnek nagyobb ipartelepekre, gyárakba, ahol módjuk nyílik az ipari üzemek belső életének és berendezésének részletes megismerésére. A tanulmányi rend ismertetése után fontosnak tartom még az ÉCAM vizsgálati módszerének nagy általánosságban való bemutatását. A három évben megszabott tanulmányi idő alatt a hallgatókat állandóan rendszeresen vizsgáztatják, és pedig a tárgy fontosságához mérten hetenként vagy kéthetenként. A hároméves tanulmányi idő befejezéseképen a mérnökjelölt (szigorlómérnök) vizsga- (szigorlati) tervet köteles készíteni. A vizsgaterv alapja már egy bizonyos szakra irányuló specializáló feladat. Lehet egy bizonyos iparágra vonatkozó tanulmány, de lehet egy nagyobb építmény szerkesztése vagy egy nagyobb ipari üzem létesítésének általános tanulmánya. A vizsgák részint szóbeliek, részint írásbeliek. A magam részéről a szóbeli vizsgálatot a mérnök nevelésében előnyösebbnek tartom az írásbelinél, mert a vizsgáztató és a hallgató közötti szóbeli közvetlen érintkezés a készültségen felül a hallgató életrevalóságáról is helyesebb képet ad. A vizsga hallgatósága, továbbá a versenyzési hajlam, amely az írásbeli vizsgán nem érvényesülhet, fokozza ezt, a jelölt jövőjére olyan nagyon fontos képességet. Ügy találom, hogy ennek a valóságos vizsgasorozatnak van az itt felsoroltakon kívül még egy előnye is. A tanár a gyakori közvetlen szóbeli és írásbeli érintkezésben módját találja annak, hogy hallgatóinak képességeit és hajlamait megismerje s az így szerzett benyomások alapján őket a megfelelő szakpályára vagy továbbképzésre irányítsa. Ki kell még jelentenem, hogy az előadás során többször kielmelt általános technikai műveltség, melyben az ÉCAM hallgatóit nevelni kívánja, a mérnöknevelés érdekében még bizonyos gyakorlati kiegészítésre szorul, amely legjobban az építőhelyen vagy valamely gyári üzemben, esetleg egy speciális szakfőiskolán való próbaszolgálatban vagy gyakorlaton szerezhető meg. Franciaországban most számos ilyen szakfőiskola működik, mint például Párizsban az École Supérieure d'Éléctricité (elektr. főiskola) és az École Supérieure de Fondesie (kohászati főiskola), Grenobleban az École de Papeterie (papíripari iskola), Mulhouseban az École des Textiles (szövőipari iskola) stb. Ezeknek a főiskoláknak tanrendszere, tudományos és szellemi oktatómódszere olyan, hogy az ÉCAM-nevelés kívánatos kiegészítése bennük rövid idő alatt könnyen megszerezhető. Befejezésül, hogy teljes képet adhassak a francia mérnöknevelésről, még egy fontos tényezőre kell felhívnom figyelmüket s ez : a mérnökhallgatóink életmódja Míg az École Polytechnique (École des Ponts et Chaussées) hallgatói bentlakók és teljes katonai fegyelemnek vannak alárendelve, az ÉCAM hallgatói egészen a legutóbbi időkig a tanulásra, illetve gyakorlatra szánt időn túl a főiskolától teljesen függetlenül éltek, ki-ki a maga módja szerint s így a főiskola vezetőségének a hallgatók magánéletére semmiféle befolyása nem volt. Régen tudtuk, hogy jó nevelést ilyen világvárosban, mint Párizs, csak internátusokban élő hallgatók szerezhetnek. Végre a világháború következtében Franciaország polgárainak vagyoni helyzetében bekövetkezett szomorú eltolódások, valamint a szükségszerű törekvés, hogy az ÉCAM-ba bejuthassanak mindazok a fiatalemberek, akik képességeiknél és hajlamaiknál fogva — tekintet nélkül anyagi helyzetükre — arra hivatottak, azt eredményezték, hogy olyan internátusokat