Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)
2. füzet - VI. Pogonyi György: Függelék
103 veszi még védelmébe, akik vannak olyan okosak, mint bármely nemzeté. Ha a magyar gazda látni fogja, hogy neki az öntözésből haszna van, akkor meg is fogja azt csinálni, s nekünk az a feladatunk, hogy őket erre rávezessük. 1931. év február hó 10-én dr. Treitz Péter főgeológus tartotta meg előadását „A Nagy-Alföld belvizei és lecsapolásuk hatása" címen. Ez az előadás sem jelenhetett meg e füzetben. Előadásának lényege, hogy ismertette a szik keletkezésére vonatkozó legújabb elméletét, az exhalációs elméletet, mely szerint a szikesedést a föld mélyéből előtörő gázok okozzák. Ismertette a legkülönfélébb sziktípusokat s azok megjavít hatóságát, különösen kiemelve a , Treitz-féle" meszezési eljárást. Az előadáshoz elsőnek Kenessey Béla szól hozzá. Nagy érdeklődéssel hallgatta előadónak az exhalációs elméletét. Ehhez nem szólhat hozzá, mert nem geológus. Ahhoz azonban, amit előadó könyvalakban is megjelent munkájában hangsúlyoz, hogy az alföldi elszikesedés a lecsapolások eredménye, s hogy a lecsapoló csatornák Karcagon a talaj vízszínét 4 m-re is leszállították, hozzászól, s ezt azzal cáfolja meg, hogy a Treitz által kifogásolt lecsapoló csatornák átlagos mélysége 1—1-5 m, a fölécsapolóké pedig 1-5—2-0 m, — kivéve egyes dombhátnak az átvágását. Ezek a csatornák, melyek egymástól még hozzá nagyobb távolságokra pedig nem szállíthatták le a talajvizet mélyebbre, mint a csatorna mélységére. A talajvíz leszállítása pedig a csatornától jobbra-balra áteresztő talajban nem terjedhet messzebbre 50—50 m-nél. Majd reámutat az előadó által könyvében hangoztatott arra a téves megállapításra, hogy Karcag környékén a földek ereje kifogyott, s az ott letelepült tanyások földjeiket — miután azon nem termett már semmi, otthagyták. Erre vonatkozólag a Középtiszai ármentesítő társulat hivatalos adatait olvassa fel, mely szerint a föld'otthagyásának más oka van. Ugyanis az inflációs időben messzi vidékről jött emberek vásároltak Karcag környékén földet. A termelés dekonjunkturális idejében ezek a földjeiket eladták, s ezek a földek ma leginkább bankok kezében vannak. A talaj termésereje pedig ugyancsak a társulat adatai szerint — nem fogyott ki. Az előadó egyébként 1896-ban megjelent könyvében a szikesek keletkezésére vonatkozólag ugyanezt a magyarázatot adja, amit erre dr. Sigmond Elek és dr. Ballenegger Róbert mond. Ezen véleményen legutoljára akkor változtattak, amikor „A sós és szikes talajok természetes útja", továbbá „Gazdasági ásványtan és talajismeret" című művei megjelentek. A lecsapolással járó szikesedés megcáfolására megemlíti a borsodi nyiltárteret, ahol a mintegy 60.000 kat. hold területen nincs ármentesítő töltés, nincs belvíz levezetés, nincsen lecsapolás sem, mégis ez az ősi állapotában lévő terület is tele van rosszindulatú szikesekkel. Beliczay Endre utal Gyárfás munkájára, melyben az van, hogy a trágyázott talaj sokkal kevesebb vizet igényel, mint a trágyázatlan. Örömmel hallotta az előadótól, hogy olyan álláspontja van, mely szerint az igen rossz szikeseket öntözni nem érdemes, s mindjárt fel is hozza példának erre, hogy Békéscsabán az igen rossz szikeseket öntözéssel megjavítani nem sikerült. A szik földek öntözését sorrendben a legutolsónak kell hagyni. Iványi Bertalan konkrét kérdés formájában fordid az előadóhoz, hogy legyen szíves magyarázza meg most már pontosan a vízimérnököknek, hogy a lecsapolás hogyan okozta az elszikesedést. Előadó válaszában kijelentette, hogy ezt csak külön előadásban tehetné meg, mert az hosszabb időt venne igénybe. Thaisz Lajos növénytani szempontból a szélnek hatását említi fel, hogy a
