Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)

2. füzet - VI. Pogonyi György: Függelék

98 Dr. Ballenegger Róbert előadásához elsőnek Rohringer Sándor szólott hozzá és ezért annyival is inkább leghálásabb köszönetét tolmácsolja, mert az előadó szükségét érezte annak, hogy önként vállalkozzék a szik keletkezésének helyes, a tudomány mai állásának megfelelő megmagyarázására. Az előadás azt a téves hitre támaszkodó állítást oszlatja el, hogy Magyarországon a szikesedést a nagymérvű lecsapolások okozták volna, mert megállapítja, hogy újabb szikesedés nincs, s hogy a szikesek — sajnos — a természettől reánk hagyott súlyos örökség, melynek a megjavítását éppen a vízimérnöki kar által elvégzett lecsapolási munkákelvégzése teszi lehetővé. Bikfalvy Béla oki. mérnök hozzászólásában mindenekelőtt megjegyezte, hogy az előadás megtartására szükség volt, mert meg kellett védeni a magyar vízimérnöki kart attól a hihetetlen, súlyos vádtól, hogy az elszikesedést a kar által végzett ármentesítések és belvízlevezetések okozták volna. A kötött szikek a tiszai balparti és egyes jobbparti részeken egykori tavak és mocsarak területein vannak, tehát ezekről csak a vizek levezetése után vehettünk tudomást. Ezek fizikailag rossztulajdonságúak, mert a vizet nem eresztik át, azt nem tárolják. Azonban a víztároló képesség hiányán sokat segíthet a jó és megfelelő talajművelés. Ha az ilyen kötött sziket sikerült a gazdának porhanyóvá tenni, vagyis olyan állapotba hozni, hogy az a vizet magában raktározni képes, úgy az meglepetésszerű jó termést ad. És éppen ez a sziken való gazdálkodás legnagyobb problémája. Ez voltaképen a víz tárolásáért való küzdelem és ezért a szikességet a gazda találóan szárazbetegségnek mondja. A szikes területek szikesek voltak már a belvízrendezések és ármentesítések előtt is. Ha ezek a munkák okozták volna az elszikesedést, úgy minden olyan terület, mely ezelőtt ártér, vagy belvizes terület volt, ma szikes lenne és ezen a legegyszerűbben úgy lehetne segíteni, ha a régi állapotot állítanánk vissza. Ezt azonban még az sem kívánja, akinek szikes földjei vannak. Ott, ahol a belvízrendezés és ármentesítés után nyilvánvaló lett, hogy a mentesített területek részben szikes, a meliorációs munkának csak egy része történt meg, míg annak másik része, a szik megjavítása még elvégzendő dolog. Ma már a szikes területek nagyobb része biztosan és gazdaságosan megjavítható. A javítás lényege abban áll, hogy azt vízáteresztővé, illetve vizet raktározó képességűvé kell tenni. Ezt azzal, hogy a sziket öntözzük, vagy vízzel elárasztjuk, nem lehet elérni. Aki ezt mondja, az elfelejti, hogy éppen a szikeseken azelőtt tavak és vízállások voltak. Ennek a módszernek nincs meg a gyakorlati kivihetősége, mert a hatalmas területek öntözése ezidőszerint annál kevésbbé valósítható meg, mert nem összefüggő terület, hanem apró foltokból tevődik össze. A szikek bizonyos fajtája meszezéssel biztosan és gazdaságosan megjavítható, a kolloidális talaj morzsalékossá tehető. Különben a meszezés, amit a minisztérium Treitz-féle eljárásnak nevez, egyáltalában nem új, mert a „digózás" már igen-igen hosszú évtizedek óta ismeretes. Az agrogeológusokkal összefogva kell a kultúrmérnöki karnak az Alföld meliorációjának nagy munkáját ugyanazzal a nagyszerű tervszerűséggel és buzgalommal kezébe venni, mint amellyel az ármentesítéseket és belvízrendezéseket megcsinálta. Thaisz Lajos min. tan., ny. kísérletügyi igazgató a kérdésnek ahhoz a részéhez, szól hozzá, hogy a vízlevezetés folytán bizonyos gyeptípusok eltűnnek és helyüket a szárazabb talajt tűrő növényzet foglalja el. Felemlíti, hogy a lecsapolás első munka volt, amit az öntözésnek kell követnie. Addig is a gyepesedést elő lehet készíteni. Rájött arra, hogy a kocsik keréknyomjaiban kinőtt a fű, mert a szél