Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)

2. füzet - V. Rohringer Sándor: Az Alföld öntözése

78 Az öntözések mélyreható átalakulásokat visznek bele a gazdaságba, de ezeknek az átalakulásoknak nem szabad az öntözések kedvéért bekövetkezniük, hanem kell, hogy a szükségképen bekövetkezendő gazdasági átalakulások vonják magukkal be az öntözést — mint a termelés egyik új tényezőjét — a gazdaságba. Azt hiszem, a most elmondottak bizonyítására célszerű lesz azokra a külföldi öntözésekre hivatkoznom, amelyek akár újabb, akár régebbi eredetűek, de jól prosperálnak, azért, hogy világossá tegyük azokat az adottságokat, amelyek eredményessé tehetik az öntözéseket. E téren nagy segítségemre volt jeles mérnökhazánkfiának, Gubányi Károlynak : „Híres külföldi öntözések közgazdasági eredményei" című tanulmánya, valamint a spanyolországi öntözések és vízhasználatok köréből a jeles spanyol mérnöknek, Lorenzo Pardonak : „La Confederation del Ebro" című könyve, mellyel megtisztelt, s az Olasz- és Spanyolországban látottak. Szándékosan nem említem itt pl. a német öntözéseket, mert azok kedvezőbb csapadékviszonyok, általában kedvezőbb adottságok mellett dolgoznak. A világ öntözéseit általában két nagy csoportba sorozhatjuk, ezek egyike a régi eredetű, vagyis az ősi öntözések csoportja, a másik az újabb, a mezőgazdasági kultúra terjedéséből folyó, mondjuk mű- vagy kultúröntözések csoportja. Az ősi öntözések közé sorolhatók az egyiptomi, indiai, turkesztáni és jórészt az olasz, spanyol, még a mórok idejére visszavezethető öntözések, sőt nálunk is a már említett régi eredetű hegyi, vagy mint mondják vadöntözések. Mindezeknek a gyökere régi századokra, sőt évezredekre megy vissza és kezelésük tekintetében valóságos szokásjogok fejlődtek ki. Az újabb kultúröntözések mögött már bizonyos adottságok (mint pl. jó talaj, mezőgazdasági kultúrára hajlamos vagy kitanított lakosság, rendelkezésre álló vizet feltételezve, többnyire az állam által szervezett akció) rejlenek, nemzetgazdasági, birtokpolitikai célok nyomultak előtérbe, amely politikának csak egyik faktoraként szervezték meg a kiszemelt területek öntözését. Az ősi eredetű öntözéseket vizsgálva, különösen feltűnik a klima szélsősége, a népsűrűség, mint olyan adottságok, amelyek már ősrégi időkben kényszerítő hatással érvényesültek az öntözések létesítésében, viszont mások, mint pl. a víz aránylag könnyű megszerzése elősegítően hatottak. Ha figyelembe veszszük, hogy pl. Alexandriában az évi csapadék magassága 210 mm, Spanyolország öntözéses vidékén 410 mm és hogy Indiában Gubányi szerint 50 millió angol holdból a fele olyan terület, ahol öntözés nélkül növényi élet egyáltalában nem képzelhető el, ahol félesztendős perzselő szárazságok vannak, melyekből hirtelen megy át az időjárás az esős végletbe —, akkor világossá válik előttünk az a kényszerítő hatás, amit a klíma gyakorol az öntözések kifejlődésére, amely nélkül a kivándorlás vagy éhenhalás között lehet választani. Egyiptomban, Indiában a különböző kényszerítő hatásokhoz, a minél kisebb területen való megélhetés szükségéhez, mint elősegítő tényező hozzájárul az angol uralom okos birtokpolitikája, mely meggátolta, hogy az öt holdas hindu törpebirtokos birtokát oly mértékben terhelhesse meg, hogy a föld kicsússzék a lába alól és földönfutóvá legyen —-, hasonló módon van védve az egyiptomi paraszt, a fellah is, kinek öt holdas birtokát adósság fejében a hitelező el nem veheti. Ha mindezekhez hozzávesszük a víznek könnyű megszerezhetőségét, vagy azt, hogy az állam a megszerezhetőséget műveivel fokozza és rendezi, úgy adva