Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)

2. füzet - V. Rohringer Sándor: Az Alföld öntözése

AZ ALFÖLD ÖNTÖZÉSE. 1 írta : ROHRINGER SÁNDOR. Értekezésem tárgyául az Alföld öntözését választottam, de az előadás-sorozat, amely itt a Magyar Mérnök- és Építész-Egyletben az Alföld lecsapolásáról és öntö­zéséről elhangzott, szükségessé teszi az öntözésekről való eszmecsere megindulása előtt bizonyos eredmények megállapítását, amelyek az eddigi vízmentesítési mun­kák szükségességét igazolják és az öntözést nem úgy tüntetik fel, mint az elrontott helyzet megjavítására irányuló törekvést, hanem, mint a kultúra mélyebbé téte­lének egyik eszközét. Hazánk megcsonkítása óta mind erőteljesebben nyomul előtérbe egy a háború előtt — tisztelet néhány kiváló elmének — még csak kevés közgazdát és gazda­politikust érdeklődő kérdés : az Alföld gazdasági fejlesztése. Ma divatba jött az Alföld s számtalan terv, vélemény, javaslat és követelőzés viharzik e kérdés körül. Nem csoda, hisz a csonka ország mai népsűrűségével már nem nélkülözheti az Alföld termő erejét. Eljutottunk oda, hogy kezdjük átérezni Széchenyi ama mondásá­nak igazságát, hogy a Tisza-völgy fajtánk bölcsője, melynek elsorvadása maga után vonja a Dunántúlnak s ezzel ma már az egész országnak elsorvadását. Tekin­tetünk arra a földre irányul, ahol a legjobb katonák, a legkitartóbb munkások teremnek, ahol még nem pusztít az egyke, ahol a föld lehetőséget nyújt nagyobb népesség eltartására. Komoly, tárgyi alapon álló közgazdák, tudósok és politikusok szeme kutatja a föllendítés módjait, de ugyanakkor egész raja támad a műkedvelő közgazdák­nak, politikusoknak és egyéb honmentőknek, akik máról-holnapra felfedezik az Alföldet, akik mintegy társadalmi pozíciójukhoz tartozó kötelességnek, a bonton­hoz tartozónak vélik azt, hogy amúgy fölényesen véleményt adjanak az Alföld kérdéseiben, s jobb gondolat hiányában — kárhoztassák az Alföld vízmentesítését — különösen azt kifogásolják, ami már az Alföld érdekében megtörtént, ami az Alföld képét az ősi mocsárvilágból kiragadta és korszerűvé formálta. Amikor gr. Széchenyi István élete legnagyobb alkotásához eljutva a tiszai árvédelem szervezetének alapjait a Tiszavölgyi Társulat megalapításával lerakta, számtalan kicsinyes akadály és féltékenység legyőzése után az ő geniális kezde­ményezése és nagy mérnök munkatársának, Vásárhelyi Pálnak javaslatai szerint, több mint öt évtized szakadatlan munkájának, magyar mérnökök szellemi veze­tésének, magyar munkások karjainak, a magyar birtokosok áldozatkészségének, szóval minden vonatkozásában, mondhatni az egész nemzet munkájának ered­ményeként jött létre Európa legnagyobb terjedelmű ármentesítése' és belvízrende­1 Előadta a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet vízépítési szakosztályának 1931 március 24-i ülésén.

Next

/
Thumbnails
Contents