Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)

2. füzet - IV. Sárkány Béla: Lecsapolás és öntözés. A gazda és a mérnök együttműködése

72 magyar vízimérnöki kar igenis elérkezettnek látja az időt arra, hogy a gazdasági viszonyok kényszerítő hatására az öntözés kérdésével haladéktalanul és legbehatóbban foglalkozzék. A műszaki kérdések tekintetében vannak eltérő vélemények és felfogások a lehetséges megoldások gazdaságos és helyes kivitelét illetőleg, de az az egy biztos, hogy a rendelkezésünkre álló víztömegek felhasználásának többféle módja közül mindenesetre ki tudjuk keresni a legolcsóbb és legjobbat. Az a határozati javaslat, melyet a mérnök-kongresszus elfogadott nézetem szerint kissé túlrészletezett, ez lehet az oka, hogy talán úgy tűnik fel, mintha műszaki megoldásoknak bizonyos irányt óhajtana kijelölni. Valójában és röviden összefoglalva a kongresszus határozatának főelvei a következők : Az öntözés nem csupán műszaki, hanem gazdaság-politikai és szociális kérdés, tehát megvalósítása a legkomolyabb meggondolást igényli. Öntöző vizet vehetünk a Dunából, ahol mindig van elég víz, de vehetünk a Tiszából is. Ott ugyan nincs mindig elég víz, tehát így ebből csak tárolással lehet az öntözéshez állandóan elegendő vizet biztosítani. Lehet ezenkívül szivattyútelepekkel is öntözni, ezek az öntözések azonban természetszerűleg csak aránylag kisebb területekre terjedhetnek ki. Tanulmányozandók a kutakból való öntözések is. Kísérleti és mintatelepek állítandók fel. Öntöző társulatok alapítandók, azok segélyezése és működése törvényhozásilag szabályozandók. Ezek a kongresszusi határozat főelvei. Mint már említettem, bizonyos műszaki részletek is foglaltatnak a határozatban, azok azonban nem tekinthetők a műszaki megoldásokra vonatkozólag kötelezőknek, hiszen minden pillanatban merülhetnek fel újabb gondolatok, mint például a dombvidéki, vagy a síkföldi víztárolások sokféle lehetősége, melyeknek konkrét tervei éppen olyan komoly és tárgyilagos bírálatot igényelnek, mint bármely, a határozatban említett elgondolásra vonatkozó, de még tényleg szintén ki nem dolgozott tervek is. Nem gondolnám helyesnek és az országos ügy jelentőségéhez méltónak, ha még nem is ismert tervek, vagy gondolatok miatt nem teljesen a szakszerűség terén mozgó, éles viták keletkeznének. Ellenkezőleg meg vagyok győződve, hogy a mérnöki karnál megszokott tárgyilagossággal lesz minden lehetőség megbírálva, Ennyit a mérnök-kongresszusról. Most még néhány szót az öntözés nem műszaki részéről. Az öntözés célja, hogy a meglevő földön biztosan, jobbat, többet és többfélét termeljünk. Szóval az öntözéssel való művelés, mezőgazdasági termelési és nem elsősorban műszaki feladat. Hogy a mérnök a vizet a rétre, vagy a szántóföldre vezeti az még csak aránylag csekély része az öntözéssel való termelésnek, a többi sok minden a gazda dolga és tőle függ az öntözés jövedelmezősége. Tehár nem a mérnök az oka, ha a különben műszakilag helyesen megoldott öntözés nem ér el eredményeket. Ez a körülmény az, ami a mérnököket gondolkodóba ejti, mert ha nem lesz az eredmény megfelelő, akkor a legközelebbi bűnbak mint eddig, ezentúl is a mérnök lesz.