Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)

2. füzet - IV. Sárkány Béla: Lecsapolás és öntözés. A gazda és a mérnök együttműködése

67 mítva semmit a gondosabb művelés és műtrágya révén felmerülő többkiadásra, csupán a vízbeszerzésre : 20 pengős búzából 3-6 métermázsa 8 ,, szénából 9-0 ,, 2 ,, cukorrépából 36 ,, 4 ,, burgonyából 18 ,, termés kell csak az öntözés költségeinek fedezésére. Persze, ha aztán egy katasztrofális száraz évben 40 métermázsa cukorrépa helyett az öntözött részen 160 mázsa terem, akkor egy csapással három év költségeit is behozom. De ha nem is tekintem a szélsőséges éveket, ezek a költségek akkor is még mindig olyanok, hogy a gazda ezt elviselheti, ha berendezését ügyesen és helyén való módon használja ki. Ismerek olyan nagyon áteresztő, kavicsos altalajú. rossz rétet, ahol 10—15 cm termőréteg alatt már tiszta kavics van. Itt évi átlagban kat. holdanként 4—6 métermázsa széna termett. A felszántás és újravetéssel létesített, megfelelően trágyázott új műréten a permetező öntözéssel 40 mázsa elsőrendű anyaszéna és 10—15 mázsa sarjú terem már évek óta. Látható ebből, hogy itt nem csupán az öntözés a fő, hanem a kellő felújítás, trágyázás, szóval a művelés. Az öntözés csak arra szolgált, hogy a művelési befektetés kihasználását biztosította. Dacára annak, hogy a permetező berendezéseknek nagy a mozgékonyságuk és aránylag kevéssé helyhez kötöttek, ennek folytán igen ügyesen illeszkednek a gazdasági termelésbe, mégis azt hiszem, hogy ez a 72 pengő évi és kat. holdankénti kiadás talán az a szélső határ, ami a mostani értékesítési viszonyok mellett az öntözés jövedelmezőségét megszabja. Egyszóval azt gondolom, hogy ahol a mérnök a permetező berendezéssel 1 mm esőt 1 kat. holdon kb. 60 fillérért tud adni, ott még a gazda megtalálhatja számítását. Persze minél olcsóbb a víz, annál nagyobb lehet a haszon. Nézzük meg most azt is csak úgy nagy vonásokban, hogy az árasztó vagy csörgedeztető öntözésnél mi lehet az öntözés évi kiadása. Előre bocsátva, hogy a víznek az öntözendő terület széléig való vezetését nem veszem számításba (ezt az előbbi példánál sem tettem), akkor itt a területen belül szükséges állandó, vagy esetleg évenként újra létesítendő művek költségét kell számításba venni. Aránylag egyszerűbb lesz a számítás a rét, vagy legelőöntőzéseknél, mert ezeknél az egyszer elkészített öntözőművek éveken keresztül is megmaradnak, legfeljebb tatarozandók. A szántóföld öntözéseknél azonban évenként kell bizonyos munkálatokat végezni, annál tehát a költségek nagyobbak. Megjegyzem, hogy a permetező öntözésekhez képest ez esetben a szükséges vízmennyiség sokkal nagyobb. A szántóföld öntözéseknél, ha az előbbi példa szerint mondjuk évenként 150 kat. holdat akarok öntözni, akkor előreláthatólag ennek a területnek legalább kétszeresét kell öntözésre berendezni, mert minden évben ugyanazon a területen nem vethetnek olyan terményt, amely öntözést kíván és megfizet, Mindezen körülmények figyelembevételével, nézetem szerint, közepes síkföldi viszonyok között az öntözendő területnek berendezése kat. holdanként 100—200 pengőbe fog kerülni, vagyis évente a kamat és törlesztés 10—20 pengőbe, közepesen 15 P-be kerül és ha azt mondjuk, hogy maga az öntözés kat. holdanként munka3*