Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)

2. füzet - I. Kenessey Béla: Az Alföld állítólagos kiszárítása, elszikesítése és öntözésének kérdése

26 Hasonlóképen Kisázsia keleti harmadában lévő Ersindzsán vidékén, ahol már évezredek óta ma is intenzíven öntöznek, az évi csapadékátlag körülbelül 200 mm. A felsorolt adatokat nem azért sorakoztattam fel, mintha azokkal az Alföldön annyira szükséges erdősítés és annyira követelt öntözések hiábavalóságát kívántam volna igazolni, hiszen azokra való véleményemet már fentebb elég bőven kifejtettem. Csakis azt kívántam az adatokkal igazolni, hogy a belvízrendezések nem változtatták meg a klímát, nem csökkentették az Alföld csapadékait, s hogy azok szaporításában sem az erdősítésnek, sem pedig az öntözéseknek nemcsak nem juthat szerep, de arra csekély emberi erőnkkel semmi befolyást sem gyakorolhatunk. Megfeledkeznek a támadók arról is, hogy úgy a csapadékoknak, mint a melegnek és a többi időjárási tényezőnek, vagy az altalaj vízállásnak megvan a maga periódusa. Most például benne vagyunk egy száraz periódusban, amin emberi erővel nem változtathatunk. Ezért is mondhatom, hogy a bátorszavú támadók tévutakon járnak és néha tudományosoknak látszó fejtegetéseik csak arra jók, hogy a még kevesebb és kellő szakismerettel nem rendelkező nagyközönséget megtévesszék, ütni segítsenek azon a vízimérnöki karon, amelynek pedig az ország annyit köszönhet. Szükségesnek is tartottam a szakszerű felvilágosítást már azért is, mert karunk igaza tudatában eddig hallgatással ment el a vádak mellett, amiből a dologhoz a hozzánemértők azt a valószínűnek látszó következtetést vonták le, hogy a vádaskodóknak igazuk van. Ez volt annak oka, hogy az 1930. évi december hó 16-án a Magyar Mérnök- és Építész-Egyletben tartott előadásommal szükségesnek tartottam a vádak visszaverésének megindítását, ami mint ennek a füzetnek tartalmából is kitűnik, hasznos gyümölcsöket is hozott. Különösen abban a tekintetben, hogy az előadások egész sorozata járult hozzá az eszmék tisztázásához. Hogy egyébként mennyire károsak voltak közgazdasági szempontból is az alföldi vízrendezések, arra a következő adatokat említhetem : A csonka országban 20 olyan víztársulat területén, ahol a belvizeket is rendezték, tisztán a káros vizek levezetése folytán a társulatok által nyilvántartott szikesek területe közel 80,000 holddal apadt az azelőtt mezőgazdaságilag egyáltalában nem hasznosítható, de ma már hasznos terület több mint 200,000 holddal, a szántóterület közel 1 millió holddal gyarapodott, a kataszteri tisztajövedelem pedig több mint 10 millió pengővel emelkedett. Ezeknek az adatoknak alapját maguk a társulatok adták meg, tehát azok hivatalos adatokra támaszkodnak. Ezekkel szemben a tájékozatlanok azt az ellenvetést tehetik, honnét veszik a társulatok a szikesek apadására, a művelhető területek, a szántók gyarapodására és a kataszteri tisztajövedelem emelkedésre az adatokat? A válasz igen egyszerű. A legtöbb társulat területén a társulati hozzájárulások alapja a kataszteri becsosztály. Tehát minden társulati érdekelt saját érdekében, a reá eső terhek csökkentése érdekében arra törekszik, hogy a javult területek nagyobb terhet is viseljenek. Ez egyébként érdeke a társulatoknak is. Itten tehát az egyesek magán- és a társulat közérdeke összeütközésbe került a javult területek birtokosainak érdekével. Ha tehát mindezek dacára a társulatok az említett javulást mutatják ki, az magyarra fordítva annyit jelent, hogy a javulás-