Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)
2. füzet - I. Kenessey Béla: Az Alföld állítólagos kiszárítása, elszikesítése és öntözésének kérdése
23 Hogy a helyi felmelegedés milyen légáramlásokat idéz elő, arra elég a Hortobágyot említeni, amit a repülők óvatosan elkerülnek. A másik típus a frontális esőké. Tegyük fel ugyanis, hogy két egymástól bizonyos távolságra eső, de nagy vidéken, két különböző fizikai természetű levegőréteg van, az egyik helyen hideg, a másikon pedig meleg. A föld körül mindig meglévő cirkuláció egyiket a másik felé sodorhatja. Ha a hideg levegő mozog gyorsabban a meleg felé, az mintegy bebújik a meleg alá, azt felemeli és így hoz létre az emelkedés esőt. Viszont ha a meleg levegő mozog gyorsabban a hideg felé, annak mintegy a hátára emelkedve, szintén a magasba jut és ottan lehűlve esőt ad. Ezt az esőtípust éppen azért nevezi a tudomány frontálisnak, mert két időjárás határvonalán, frontján keletkezik. Az ilyen esők rendszerint több száz kilométer hosszú és hasonlóképen nagy szélességű területeket borítanak be s ezek azok, amiket a köznyelv országos esőknek mond. Keletkezésüket a terepalakulás nem befolyásolja és lefolyásukat csak részben módosítja. Az erdők ugyancsak nem befolyásolják nagyságukat. A harmadik típus az orografikus esőké, amik a felszínalakulásnak, a domborzati, vagy műnyelven az orografikus viszonyoknak köszönhetik létrejöttüket. Ha ugyanis párával telt levegőt a szelek magas hegyek felé hajtanak, akkor a hegyek kényszerítik azt a magasba való emelkedésre és a felemelkedés folytán lehűlésre. Ez az oka annak, hogy a párás levegőt szállító szelek útjába eső magas hegyek szélnek kitett oldalán dús csapadék van, a másik oldal pedig ilyenkor csapadékmentes s ott az fújó szél főn jellegű. Az orografikus esők tehát a hegyekhez kötöttek s keletkezésüknél a hegyet borító kultúra csak annyiban játszik szerepet, hogy például az erdőkkel borított, szélnek kitett oldalakon a levegő súrlódása nagyobb, ennélfogva növekszik a szelek turbulenciája — amit a repülők annyira respektálnak — és a turbulenciával együtt a felemelkedés magassága is. Mindezek kiegészítéseként azt is meg kell mondani, hogy még a legvastagabb felhő is aránylag igen csekély mennyiségű vizet tartalmaz és hogy a felhőkből csak akkor számíthatunk számbavehető csapadékra, ha azok vízkészletét a felfelé irányuló áramlások újból és újból szaporítják, a lehullottakat pótolják. Erről az egyszerű igazságról a laikusok nem vesznek tudomást. Vizsgáljuk meg most már sorjában, megfelelnek-e az állítottak a természetben található viszonyoknak? Mindenekelőtt az orografikus esőkkel foglalkozva, előre kell bocsátanom, hogy csonka hazánk legcsapadékszegényebb vidéke a Tiszamente Szolnok és Csongrád között, ahol az évi csapadék átlaga 521 mm, a helyi minimális évi csapadék 314 mm, a helyi maximális évi csapadék pedig 929 mm. Ez a most adott kép nem volna teljes, ha meg nem említeném, hogy a Dráva balpartján a csonka ország legdúsabb csapadékú vidékén Légrád felett a következő csapadékadatokat találjuk : ott az évi átlag 892 mm, a helyi minimum 484 mm, a helyi maximum 1365 mm. Mindenki előtt ismeretes most már, hogy a szorosan vett Magyarország legcsapadékosabb vidéke az északkeleti Kárpátoké. Ha ugyanis a Nagyváradot és Mezőkövesdet összekötő vonalat magunk elé képzeljük, az ezekre éppen merőlegesen fújó szelek, amik esőhozók, egyenesen beleütköznek az Északkeleti-Kárpátokba és az orografikus esők keletkezésére adnak alkalmat. Hogy ez milyen csapadékokra vezet, arra a következő adatokat idézhetem :
