Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)
2. füzet - I. Kenessey Béla: Az Alföld állítólagos kiszárítása, elszikesítése és öntözésének kérdése
12 Az államnak segítségére sietnek elsősorban is az ideálisták. Nem is olyan régen hallottunk egy előadást, amiben a Duna—Tisza-csatorna sürgőssége azzal volt indokolva, hogy mellette 50,000 k. holdat kertészetet lehet öntözővízzel ellátni. Tudjuk azonban, hogy az ország lakosságának túlnyomó része el van látva mindenféle kerti veteménnyel és így vásárlásra egyáltalában nem szorul. Az is köztudomású, hogy a városok, köztük a nagyok lakosságának egy része is maga termeli meg szükségletének — ha nem is egészét, de legalább — egy részét. Ezenkívül minden nagyobb hely közelében ott vannak a szorgalmas bolgárkertészek, akik az ellátatlanok minden szükségletét nemcsak bőségesen fedezik, hanem a túltermelés miatt már egymásra panaszkodnak. Ha tehát 1000 lakos közé az így ellátottakat is beleszámítjuk, akkor az ellátatlanok kertivetemény szükségletét 1 kat. holdnyi terület fedezi. Hol vennénk mi azt a nagyszámú ellátatlan lakosságot, ami az 50,000 hold termését elfogyasztani képes volna? Hozzátehetem ehhez, hogy a magyar egyáltalában nem konzervfogyasztó, amit ma meglévő konzervgyáraink is súlyosan éreznek. Ezenkívül a konzerveket valóban fogyasztó külföld is annyira el van látva, hogy arra, mint fogyasztóra számítani egyáltalában nem lehet. Bizonyos kivételes áruk azonban mégis piacot találhatnak, de azt először is meg kellene szerezni. Egy másik tervet igen előkelő helyről támogattak. Meg is mondom, hogy Hegedűs Lóránt őnagyméltósága támogatta a lapokban Víg Emilnek, az Országos Központi Hitelszövetkezet volt igazgatójának tervét, amit nevezett „Az Alföld öntözése és egyebek" címmel kiadott és nagy hírveréssel portált munkájában ismertetett. Víg Emil elgondolása szerint a Duna és Tisza közt 9, a Tisza balpartján pedig 8, tehát összesen 17 vízellátási kerület volna létesítendő, egyenként 2500, összesen 42,500 négyzetkilométer, tehát több mint 7 millió holdnyi területtel. Hogy mekkora ez a terület, arra példaként említhető, hogy kereken 1 millió holddal nagyobb, mint az integer ország valamennyi ármentesítő társulatainak kiterjedése. A kerületeket 1 négyzetkilométeres zónákra osztaná, amik mindegyikének közepébe egy-egy földbesüllyesztett tartályt építene. Ezek egy részét közvetlenül a folyókból, vízszintes fenekű, a kigondoló szerint közlekedőcsövek módjára működő csatornák látnák el vízzel, amik azután a többi tartályokat hasonló módon táplálnák. Minden egyes tartányból két-két szivattyú emelné ki a vizet és nyomná bele a minden zónán belül 4600—4800 m hosszúságú nyomócső vezetékbe, ahonnét sodronykötélpályán futó, villanymotoros darukra akasztott, az öntözendő terület, illetőleg a vetemény fölé vihető öntözőcsőbe kerülne s a szerző szerint ebből cseppek alakjában jutna a veteményekre. Volna tehát 42,500 zóna, 85,000 szivattyútelep, közepesen 200,000 km hosszú nyomócsővezeték, Isten tudja mennyi sodronykötélpálya, daru és „csepegtető"vezeték. A mérnöki tudomány előtt teljesen újszerű és meglepő a nyomócsővezeték anyagszükségletének megadása, amennyiben kilométerenként 1 köbméter, tehát összesen 200,000 köbméter vasat szán reá. A csőhálózat kiásására 200, a földalatti betoncsatornák árkainak kiásására pedig 150—200 olyan kotrót irányoz elő, amiknek napi 10 órai munkaidő alatt való teljesítménye 10,000 köbméter földanyag kiemelése volna.
