Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)

1. füzet - VII. Havalda Endre: A Balatonnak a Sió-zsilipen át való vízeresztése

204 Eme idő óta, azaz 1927. év vége óta egészen napjainkig tehát e most említett állapot áll fenn. A most elmondottakból láthatjuk, hogy közvetlenül a bukógát alatti vízmércére vonatkoztatott mindenkori víztömeggrafikonok nem alkalmasak arra, hogy a jövőben, amikor úgy a Sió teljes mederkibővítési munkálatai, mint a siótorkolati szakaszon a tervezett műtárgyak készen lesznek, e régi mércénél legyen a jövőbeli végleges víztömeggrafikon-állomás. Az eddigi tapasztalatok ugyanis azt mutatják, de az általános vízépítési gyakorlatból is tudjuk, hogy bármely vízáteresztő zsiliphez, vagy bukógáthoz túlközel nyilvántartási vízmérceszelvényt felállítani és az azzal kapcsolatos víztömeggrafikont szerkeszteni nem okszerű, mert ily mederszakasz állandóan való változásoknak alávetett. Ennek a vízmérceállomásnak a régi helyen való jövőbeli megtartását legfeljebb a tradíció indokolná és az a kényelmes körülmény, hogy közel lévén a Siózsilip kezelő épületéhez, a zsilipkezelő közeg által való naponkénti leolvasása a jövőben is könnyen teljesíthető lenne. Véleményem szerint azonban a mintegy 8 km-rel lejebb lévő juti újhídnál kellene a jövőbeli vízmérce és víztömeggrafikon állomást felállítani, miután ez a híd már teljesen megállapodott normális mederben van. Természetesen nélkülözhetetlen lenne e juti vízmérceállomásnak a Siózsilip állomással telefonvezetékkel való összeköttetése is, hogy a zsilipkezelő és a juti vízállások észlelője közvetlen és azonnal való összeköttetésben álljanak. A Siózsilipnek a Siócsatorna teljes hosszában levő többi vízmérce-állomásaival, sőt a mellékfolyóinak vízmérce-állomásaival telefonhálózat útján való összeköttetése a jövőben -— véleményem szerint — szintén nélkülözhetetlenül szükséges lenne, hogy az utóbbiakon érkező árhullámok ideje és nagysága a Siózsilip kezelőjével idejekorán közölhető legyen. Ugyanis a Siózsilipen mindenkor átbocsátandó, illetve átbocsátható vízmennyiség mérve függ attól is, hogy a Sió mellékpatakjai, azaz a Kiskoppány, a Kabókapatak, továbbá a Nagykoppánnval együtt a Kapós folyó időnként mennyi vizet vezetnek a Sióba. Természetesen a Siózsilipen való vízeresztés ezen árhullámok alkalmával mérséklendő, nehogy a Siómeder túlságosan megteljék. A most említett mellékfolyókon az elmúlt 10 év alatt észlelt naponkénti vízállások azt igazolják, hogy a Siózsiliphez legközelebb eső Kiskoppány patak vízhozománya legalább ezideig károsan nem befolyásolja a recipiens Siómedrét, miután e patak nem torrens jellegű, tehát ellaposodó és huzamos időre szóló árhullámai vannak. Tudomásunk szerint a hordaléka is csekély, tehát a Siómedrét ezzel károsan nem befolyásolja. A Sióra nézve a Kapós folyónak hordaléka főleg a káros, ami a kikotrott Siócsatorna medrét feltöltheti. E körülményt a Kapós völgyében, illetve vízgyűjtőjében való erdősítés és a vízmosások megkötése szüntetné meg. A balatoni érdekekre nézve rendkívül fontos Siócsatorna és a népiesen a „Balaton csapjának" nevezett Siózsilip mindenesetre megérdemelné, hogy a fentemlített telefonvezetékkel és a Siófoknál tervezett torkolati művel kiegészítődnék az a végleges és nagyszabású Siórendezés, amely a folyamatban lévő kotrási, illetve mederbővítési munkálatokkal megindult, Ha azonban a torkolati kamara- és vízbeeresztő zsilip az ország nehéz pénzviszonyai miatt a közeljövőben nem is léte-