Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)

1. füzet - VI. Kenessey Béla: Az 1885 : XXIII. t.-c. 40. §-a alapján elrendelhető mederméretek

191 alkalmával szállítanak annyi vizet, ami a medret ki is tölti. Ha tehát a vízfolyás felvétele nyáron történik, amikor a növényzet legbujábban burjánzik s az egyes keresztszelvényekben keletkező sebességeket az ekkor érvényes medersurlódásra való tekintettel vesszük fel, nyilvánvaló, hogy az így kapott vízmennyiségek sem a tavaszi, sem pedig az őszi állapotnak nem felelnek meg, mert hiszen tavasszal a növényzet még csak fejlődésben, ősszel pedig már elhalóban van, vagyis a mederben a nyári vízszínnek megfelelő tavaszi és őszi vizek mellett nagyobb mennyiség folyik le. Ezért célszerű a nyári állapotnak megfelelően kiszámított vízmennyiségeket a viszonyok szerint 5—10 százalékkal megnövelni és a grafikon megszerkesztésénél ezeket venni figyelembe. Koratavaszi és késő őszi felvételeknél ilyen korrektúrára nincsen szükség. IV. A jókarbahelyezésnél elrendelhető mederméretek megállapítása. Az eddig előadottak alapján való eljárással megkapjuk azokat a Q vízmennyiségeket, amiket a jókarbahelyezett egyes szakaszoknak kiöntés nélkül kell levezetniök. Ezek az eljárás gondosságához mérten megfelelően simulnak azokhoz a mennyiségekhez, amiket a vízfolyás minden egyes szakasza a természetesen való fejlettség állapotában vezetne le. Az ezután következő feladat azoknak a mederméreteknek megállapítása, amiket a hatóság a vízjogi törvény 40. §-a alapján kötelező erővel rendelhet el. Minden bővebb magyarázat nélkül nyilvánvaló, hogy ennél sem mellőzhetjük a természet értékes útmutatásait, mert ha ezeken túltesszük magunkat, előre is balsikerrel kell számolnunk. Ezek közé tartozik elsősorban is a természetesen fejletteknek tekinthető medrek mélysége, amin való változtatás egyáltalában nem okszerű. Hogy ez a mélység azután a parti birtokon milyen mezőgazdasági kultúrának jelel meg, az teljesen mellékes körülménynek veendő, mert a vízfolyát természetéhez való alkalmazkodás jól felfogott gazdakötelesség. Ha tehát valamilyen szakaszon a természetesen fejlett meder mélysége nem felel meg a mellette gyakorolt művelési módnak, az egyáltalában nem arra való ok, hogy miatta a vízfolyás alaptermészetét a mélység megváltoztatásával meghamisítsuk. Szorosan idetartoznak a következők is : A vízfolyásoknak a természetes lefolyási viszonyokat kielégítő jókarbahelyezése törvényes kötelesség, aminek teljesítése tehát minden érdekeltre terhet ró. A jókarbahelyezés célja azonban a vízfolyás völgyének a természetes fejlettségű meder által megszabott, de a közbejött degenerálódás folytán leromlott mezőgazdasági kultúrállapotba való visszahelyezése lévén, ebből egyúttal következik, hogy a ráfordított költségeknek arányban kell lenniök az elérhető gazdasági haszonnal. Ez szabja meg a vízjogi törvény 40. §-a alkalmazhatóságának határát. Ahol tehát az elérhető haszon nincsen arányban a befektetéssel, a törvényszakasz rideg alkalmazása az óhajtott haszon helyett olyan káros helyzetet is teremthet, amiért sem az intézkedni hivatott közigazgatási hatóságok, sem pedig annak szakértője nem vállalhatnak felelősséget. A gazdasági előny szükségét kifejezetten kiemeli az 1 !) 13 : XVIII. t.-c. 1200/914. sz. végrehajtási rendeletének 17. § első bekezdése is. Az idézett rendeletszakasz második bekezdése egyben a maximális kataszteri