Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)
1. füzet - VI. Kenessey Béla: Az 1885 : XXIII. t.-c. 40. §-a alapján elrendelhető mederméretek
180 A később előadandók kizárólag olyan vízfolyásokra, illetőleg olyan vízfolyásszakaszokra vonatkoznak, amiknek hossz-szelvénye megfelel a normálisnak. A felső szakaszt fejtegetéseinkből a már elmondottaknál fogva ki kell hagynunk s középsőket kell olyanokként megjelölni, ahol a vízlefolyási viszonyok következtében a degenerálódás a legkönnyebben felléphet. A kisebb vízfolyásoknak lehetnek olyan alsóbb szakaszai is, amik az általánosan jellemzett hossz-szelvény szempontjából az igen csekély esésűek közé tartoznak. Ezeknek megjavítása jórészben az alább előadandók segítségével szintén lehetséges és csak különleges esetekben kell különleges eszközöket igénybevenni. Ilyen szakaszokon minden mederbeli munkálat nélkül néha az is elégséges, ha az árvizek szétterülését megakadályozzuk és ezzel azok színét megemeljük. így esetleg annyira megnövekszik a víz sebessége, hogy a hordalék lerakódás okozta bajok megszűnnek. Az ilyen munkálat azonban már nem tartozik a vízjogi törvény 40. §-ának hatálya alá. Ha valamely kisebb vízfolyás futását felülről lefelé haladva végigvizsgáljuk, csakhamar elérünk ahhoz a ponthoz, amelyik a legfelső szakasz alsó végének tekintendő s ami alatt a vízfolyás a legtöbb esetben a második szakaszba lesz sorozandó. Az itt kialakuló meder milyensége tekintetében természetesen rendkívüli befolyása van a felülről leszállított hordaléknak, a völgy esésének, talajának, a talaj ellenálló képességének. Minél több hordalékot szállít a víz, annál több energia használódik fel annak továbbmozgatására, annál kevesebb marad a meder kialakítására. Abban az egyszerű esetben, ha a vízfolyás baja tulajdonképen a felsőbb szakaszról bármely oknál fogva lefutó hordalék, az első és rendszerint meglepő hatású orvosszer a túlsók hordalék keletkezésének és lesodrásának megakadályozása. Ha tényleg ilyen vízfolyással van dolgunk s a most említetteket megtettük, a bejezesés után meg kell várni, amíg a vízfolyás a megváltozott viszonyokhoz képest szintén megváltozott és új egyéniségét megmutatja. Csak ezután lehet a betegeknek maradó szakaszok gyógyítását megkezdeni. Éppen úgy meg kell várni a vízfolyások betöltésének magára a mederre való befolyását is, mielőtt a középvízi mederszabályozáshoz hozzáfognánk s a kisvízi meder szabályozása előtt ismét meg kell várni az előbbiek hatását. Az egyszerű megfontolás alapján nyilvánvaló, hogy minél lazább anyagba vágódik be a meder, vagyis annak oldalai és feneke könnyen megtámadhatók, a vízfolyás szelvénye szélesebb és laposabb lesz. Ha viszont a völgy anyaga ellentállóbb, a meder rendszerint kimélyül. III. A jókarbahelyezésnél levezetendő vízmennyiség. A továbbiakban való egyszerűbb tárgyalás érdekében alkalmazzuk a következő megjelöléseket : a = a lefolyás évi átlagos tényezője. q = a vízgyűjtőterületről lefutó vízmennyiség, l/sec/km 2. f == a vízgyűjtőterület, km 2. Q = 0-001 q, f = a mederben kiöntés nélkül megférő vízmennyiség, m 3/sec/km 2. h = a vízgyűjtő területre lehulló évi átlagos csapadék magassága, m. a, b, с és А, В, С a vízgyűjtőterületet jellemző állandók.
