Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)

1. füzet - VI. Kenessey Béla: Az 1885 : XXIII. t.-c. 40. §-a alapján elrendelhető mederméretek

178 anyag mennyisége is, aminek következményeként az előbb még nagyobb vízvezető képességű meder vízvezető képessége alábbszáll. Az áradó vizek hatása természetszerűen ellentétes. A medret fejlesztő folyamat addig tart, amíg a meder a maga természetes fejlettségét el nem érte, amikoris amit a nagyvizek fejlesztenek, azt a kisvizek visszafejlesztik. így a természetesen kifejlődött meder állapota nem lesz állandó, hanem a mondottak szerint bizonyos középhelyzet körül ingadozó, aminek egyszer kissé föléje kerül, máskor pedig alatta marad. Ha tehát a mederben folyási akadályok nincsenek és a meder a völgy talaja milyenségének megfelelően fejlődhetik ki, a vázolt állapotot kell olyannak tekinteni, ami a természetes fejlettségnek, vagy más szóval a természetes vízlefolyási viszonyoknak megfelel. Nyilvánvaló egyben, hogy a természetesen fejlett állapotban vízlefolyási akadályok közbelépése nélkül csak akkor lehet változás, ha a hordalék mennyisége vagy megszaporodik, vagy megcsökkenik. Az is természetes, hogy a vízfolyást jókarbahelyezni és fenntartani kötelezettektől mást nem lehet egyáltalában követelni, mint a vízlefolyási akadályoktól mentes lefolyásnál kialakult meder és egyéb viszonyok helyreállítását és fenntartását. Nem kétséges ugyanis, hogyha a vízfolyás természetébe beleavatkozunk és ha a beavatkozás nem felel meg a vízfolyás egyéniségének, természetének, az feltétlenül reagálni fog és igyekszik a megváltozott viszonyokhoz alkalmazkodva a természetes fejlettségnek újabb állapotát megteremteni. Ez az újabb állapot lehet olyanirányú, ami a mederben kiöntés nélkül megférő vizek mennyiségét szaporítja, de lehet olyan is. hogy csökkenti. Nyomatékosan ki kell itten emelni, hogy az eddig előadottak és a később előadandók nem vonatkoznak a vízgyűjtő terűlet és így a vízfolyás legfelső szakaszára, ahol a víz munkája rendszerint olyan medreket hoz létre, amiknek vízvezető képessége nemcsak az alább fekvő szakaszokon kiöntés nélkül megféröket meghaladja, sőt amik igen sokszor a legnagyobb árvizek többszörösét is kiöntés nélkül megbírják, a miknél a nyugalmi állapot csak igen nehezen, vagy pedig egyáltalában nem áll be. Ezeknél a beavatkozás nem lehet más, mint a romboló hatás ellensúlyozása, továbbhaladásának meg gátlása, lehetetlenné tétele. Amint a természetes vízlefolyási viszonyokhoz képest kifejlődött meder életébe minden emberi befolyástól ment körülmények avatkoznak bele és pedig olyanok, amik a korábbi állapot fenntartását lehetetlenné teszik, pl. a mederben erőteljes növényzet verődik fel, partjain bokrok, fák telepednek meg, azonnal megkezdődik a meder visszafejlődése, degenerálódása, ami természetesen együttjár a korábban a mederben megférő árvizek megcsökkenésével, a vízszínek emelkedésével. Ugyanilyen hatást váltanak ki az elégtelenül méretezett és hibásan elhelyezett áthidalások, zsilipek és egyéb duzzasztóművek, a medren át való szekerezés, állatok áthajtása, a mederben való állatitatás stb. Amint a degenerálódás bekövetkezett, egyúttal indokolttá lett a hatóságnak a vízjogi törvény 40. §-a alapján abbeli törvényes jogával való élése is, hogy a jókarbahelyezés érdekében szükséges intézkedéseket megtegye. Az olyan esetek, amikor nem, a degenerált állapot megszüntetéséről, hanem a további rombolás megakadályozásáról van szó, nem utalhatók a 40. § hatálya alá, mert a végzendő munkálatok nemcsak a közelükben lévő érdemeket, hanem esetleg igen messze, lejjebb fekvőket is erőteljesen érithetnek.