Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)

1. füzet - V. Papp Ferenc: Vízalatti sziklarobbantások a soroksári Duna-ágban

174 3. a robbantásra : a raktározás és tölténykészítés céljaira szolgáló teleppel, minden anyaggal és minden munkával együtt 5-02 P/m

3 (20%). (A raktártelep összköltsége 9500 P-t tett ki.) 4. a kotrásra : az anyagnak a parton való elegyengetésével együtt 14-40 P/m

3 (57-2%). (A markolókotró építése és felszerelése 38,000 pengőbe került. A ,,Tisza" úszó-vedreskotró értéke azonban itt nincsen felvéve, mert régi műtárgy. Fenntartása azonban ennél a munkánál számoltatott el.) 5. a pótrobbantásokra 2 P/m

3 (7-9%). Ezek szerint 1 m

3 tömör kőzet fellazítása 10-80 P-be s ugyanannak eltávolítása 14-40 P-be kerül. Az összes 26,800 m

3 szikla eltávolításának összköltsége előreláthatóan 675,000 P-t fog kitenni, amely összegtől a munka befejeztével legfeljebb csak igen jelentéktelen eltérés állhat elő. Ezeken a költségadatokon kívül célszerű lesz még összefoglalni egynéhány fontosabb, ebből a munkából leszűrt megállapítást : A vízalatti sziklarobbantásnál a fúrási munkát könnyen és olcsón lehet a víz felszínéről normális, kissúlyú pneumatikus fúrókalapácsokkal is elvégezni, ha a mélység a víz felszíntől az aknalyukak fenekéig 5—6 m-nél nem nagyobb. A szikla felső felületét a fedőrétegtől megtisztítani nem szükséges. A fúrólyuk öblítése vízalatti fúrásnál vízsugárral könnyen elvégezhető. Az „astralit" elég jól ható és minden esetre igen kényelmesen használható, aránylag olcsó, biztonsági robbanóanyag. A robbanó zselatin hatásosabb, de drágább és veszedelmesebb. Hatásának megfelelő mennyiségben alkalmazva azonban nem okoz több költséget az 1 méternél nagyobb sziklavastagságoknál, mint az astralit, mert alkalmazásánál kisebb a töltés nagysága, a gyújtó és vezeték felhasználása. A robbanóanyagot a vízalatti robbantásoknál mindenesetre vízhatlan patronokban kell használni. A töltések gyújtóit előnyös egymásutáni kapcsolással az elsütő készülékbe kapcsolni. Az egymásközt már kapcsolt aknamező az elsütő készülékbe való bekapcsolás előtt a vezetőképesség és az egész kapcsolási rendszer ellenállásának megállapítása céljából Ohm-méterrel megvizsgálandó. A fúrólyukak egymástól való távolsága, valamint a töltések nagysága a próbarobbantások és próbakotrások után úgy méretezendő, hogy a próbarobbantások szüksége a minimumra redukáltassék, mert az megdrágítja a munkát. E célból bizonyos határig helyes inkább túlbiztosan megállapítani az aknalyukak sűrűségét és a számítottnál erősebben méretezni a töltéseket. A fellazított anyag eltávolításánál a markoló, vagy más hasonló rendszerű kotró alkalmazása az egyes, ha szórványosan is előforduló kövek nagy térfogata miatt a legtöbb esetben nélkülözhetetlen. Végezetül különös hangsúllyal rá kell még mutatni arra a körülményre, hogy a fentiekben vázolt munkaleírás olyan vízalatti sziklarobbantás kivitelére vonatkozik, amelynél a víz álló és legfeljebb csak igen csendes folyású s amelynél