Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)

1. füzet - V. Papp Ferenc: Vízalatti sziklarobbantások a soroksári Duna-ágban

A feladat megoldása — amint az már az eddigiekből is kitűnik — a sziklapadok pontos felvételétől eltekintve, két fő munkacsoportra oszlott, úgymint először a kőzetnek robbanóanyaggal való feltörésére, avagy nagysúlyú, gépezettel mozgatott vésővel való darabokra zúzására és másodszor az így nyert kőtörmelék eltávolítására. A termett sziklának ejtővésővel való fellazításának módja a Dunaágban nem kecsegtetett előnnyel, mivel ott az átlagos kis sziklavastagság miatt aránytalanul 4. ábra. A fúró felszerelés vázlatos képe. nagy sziklafelületről volt szó, amelynél a zúzóvéső teljesítménye a folytonos átállás és aránylag túlnagy ütésszám miatt kicsiny és így az egész munka előreláthatóan költséges lett volna. A robbantóanyaggal való fellazítás munkájánál pedig el kellett tekinteni attól az egyszerűségénél fogva különben igen csalogató eljárástól, amelynél a robbanóanyag a szikla felszínére helyezve és ott felrobbantva lazítja fel a kőzetet. Ez az eljárás ugyanis sehol sem bizonyult megfelelőnek, ahol nagy kubatúrák és felületek egyenletes felrobbantásáról volt szó, mert a teljesítmény ennél a robbantási módnál sem kielégítő és pedig főleg azért, mert az első robbantásokkal fellazított kőtörmelék megakadályozza a további robbantások hatását.