Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)

1. füzet - IV. Dr. Némethy Béla: Vízjogi előzmények a magyar corpus jurisban

148 be nem vezetett többi cigányoknak pedig az aranymosás űzése feltétlenül és általában tilos legyen." Ezzel a magyar Corpus Juris cikkelyei felett a XVIII. század végéig tartott seregszemlénk végéhez értünk. Eredményként, úgy érezzük, hogy a magyar jogérzék már a legrégibb időktől fogva megtalálta a közgazdasági jog egyik fontos vidékén, tudniillik a vízgazdaság körében is azokat a helyes alapelveket, amelyeket ma érvényben lévő vízjogi törvényeink is tartalmaznak. Ez a körülmény is biztonyítéka annak a kultúrának, amelyet a magyar nemzet a három halom és a négy folyó országában egy ezredéven át kifejlesztett. De ha ez így van, aminthogy erről valamennyien meg is vagyunk győződve, akkor a Corpus Jurisunkból most felidézett régi jogszabályainkat nem lehet pusztán jogtörténelmi értékű, muzeális daraboknak tekinteni, hanem fel kell használni a bennük rejlő jogbizonyító hatóerőt. Ennek pedig talán az volna a leghelyesebb módja, ha különösen fontosabb, elvi jelentőségű esetekben a kormányhatóság, valamint a közigazgatási bíróság is határozatainak, illetőleg ítéleteinek indokolásaiban ezekre a régi törvényhelyekre is, mint a jogfolytonosságot bizonyító, a jogfolytonosság iránti köztudatot erősítő jelenségekre reámutatnának.