Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)

1. füzet - IV. Dr. Némethy Béla: Vízjogi előzmények a magyar corpus jurisban

144 egyebek, mint a Királyhágón túli Magyarország törvényei, amelyek méltán sorakozhatnak a Királyhágón inneni Magyarország törvényei mellé. Erdélynek, mint külön országnak saját törvényhozása a Zápolyai János halála után 1540 augusztus 29-én tartott segesvári országgyűlésen vette kezdetét s ez időtől fogva az országnak politikailag egyesült három (magyar, székely és szász) nemzetéből alakult s a fejedelmekkel szemben mind nagyobb hatalomhoz jutott rendek évenkint, némely évben többször is (1556-ban pl. hat ízben) tartottak országgyűléseket, hogy az országot érdeklő ügyekben végezzenek. Már az országgyűléseknek eme rendkívüli nagy számánál fogva is óriási halomra kellett gyűlniök az azokon hozott végzéseknek s végzések alakjába öntött határozatoknak, de gyarapította azoknak tömegét még az a körülmény is, hogy ez országgyűléseken nemcsak általános zsinórmértékül szolgáló szabályokat, törvényeket hoztak, hanem igen gyakran a bíróságok, vagy közigazgatósi hatóságok szerepére is vállalkozva, az ezeknek hatáskörébe tartozó egyes konktét ügyekben is határoztak." Az Approbatae Constitutiones név alatt ismert gyűjtemény II. rész XVI. címének IV. artikulusa az aranymosás értékes vízhasználatáról szól, mondván : ,,A poraranynak keresésével életét tápláló oláh, cigány és egyéb nemből állható uratlan emberek, ha a poraranyat a fejedelmek arany váltóinak bé nem szolgáltatják (melynek váltsága az eddig való rend szerént egy nehézéktől frisseletlenül fl. 1. d. 80, frisselve pedig fl. 2. d. 20.) és megbizonyosodik, hogy másnak adták légyen el ; a fejedelmek kegyelmében áll, hogyha halállal, vagy egyéb érdemek szerént való büntetéssel büntettetik is, mivelhogy az országban affélével és ilyen móddal élődő rezidenciátlan emberek, eddig is fejedelmek nevek alatt lévő jobbágyaknak tartattanak, ezeknek pediglen a folyóvizekben, patakokban és havasokban lévő föveny, és porond között poraranyat keresni, ahol azt eddig is szokták volt, akárki határán is szabad legyen, mindazonáltal a földesuraknak egyébiránt való kár és bosszúság tétele nélkül stb." Ugyanezen Approbatae Constitutiones III. rész XXXVI. titulusának I. artikulusa a halászatnak, mint vízhasználatnak védelméről gondoskodik, elrendelvén : „A halastókban sok károkat szoktanak tenni a halat lopók, kiváltképen a toknak hirtelen áradása és a halaknak tenyésztésének, vagy ívásának idején, valaki azért infacto deprehendáltatik, vagy ha szaladó félt venne is, de in continua persecutione, ha meghogadtathatik, díjának letételével szabaduljon s nemkülönben ; ha pedig annak utána tudatik meg, a tisztek fl. 12 büntessék és ha kártételnek megtudható volta szerént annak is refusiójával, ha annak mennyisége nem konstálhatna is ; a megírt poenának két része a panaszló félé, harainada az egzekutoroké légyen conperta tamen rei veritate." Ugyanezen Constitutio XXXVIII. titulusának I. artikulusa a káros viziművek megigazítását szabályozza, midőn úgy intézkedik, hogy : ,,Az országos utakban lévő hidak, töltések és utak, hogy jómóddal megcsinálva tartassanak, a vármegye tisztei a falukat és városokat sub poena fl. 12 reája kényszerítsék ; egyébiránt ha mi kára valakinek azoknak rossz volta miatt esik, a kárt is megfizetni tartozik azon falu vagy városbéliek, kiknek incumbált volta jól megcsinálások. Ha pedig oly városok határin találtatnak, melyek a vármegye tisztjeitől nem dependeálnak, a kárnak megfizetésén kívül a fiskális direktorok animadvertáljanak ellenek és fl. 200 convincáltassanak és mediantibus