Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)

1. füzet - IV. Dr. Némethy Béla: Vízjogi előzmények a magyar corpus jurisban

136 1. §. Amely munkának gondozására és vezetésére főtisztelendő Simándy István erdélyi püspök urat és nagyságos Csáky László urat, valamint Vas és Sopron vármegyék alispánjait, míg Győr vármegye szolgabíráit rendelik ki."' Hogy az akkori közlekedési lehetőségek között a faúsztatás és a tutaj ozási vízhasználat szabadsága mennyire értékes volt, kitűnik abból a gondosságból, amelyet III. Ferdinánd királyunk 1638. évből származó I. dekrétumának 65. cikkelye ennek az ügynek szentelt, midőn kimondja, hogy : ,,A karok és rendek elhatározzák, hogy a háziszükségletekre használható rézedényeknek szabad vásárlására és a faeszközöknek a Garam folyó segélyével való szállítására nézve az 1625. évi 42. törvénycikkelyt megtartsák és hogy az országlakókat az említettekben a besztercebányai kamaratisztek, valamint Liptó, Árva, Túróc és Trencsén vármegyék lakóit a galgóci és zsempci tisztek a Vág folyón a tutajok, deszkák, zsindelyek és eféle faneműek szállításában és szabad eladásában ok nélkül meg ne akadályozzák, le ne tartóztassák, jog és igazság ellenére ne taksálják és ne bántsák ; sőt inkább, hogy azok a tutajaikat és áruikat illő árban minden nehézséges akadály nélkül azoknak, akiknek akarják, eladhassák ; és hogy az ennek ellene cselekvőket szigorúan megfenyítsék." Vízjogi törvényünknek a káros vizimű átalakítását elrendelő 50. §-ának egy további előzményére ösmerünk III. Ferdinánd királyunk 1638. évi I. dekrétuma 69. cikkelyében, mely szerint : „És minthogy a karokat és rendeket úgy tájékoztatták, hogy a komáromi hidakat régi szokás szerint a helybeli harmincadosok és vámosok tartoznak javítani : 1. §. Azért Ő Felségét alázattal kérik, hogy kegyelmes ígéretéhez képest méltóztassék ezeknek a roskadt hidaknak az alkalmas helyeken való átalakításáról és az 1635. évi 78. cikkely erejénél fogva a komáromi bizottság eljárásának foganatosításáról gondoskodni." Egyik legértékesebb vízhasználatnak, jelesül a halászatnak, mint jognak sérthetetlenségét hangsúlyozza III. Ferdinánd királyunk 1647. évi II. dekrétumának 60. cikkelye, mondván : „Vannak törvények arra nézve, hogy a végvidéki kapitányok ne bitorolják a maguk részére ama helyek földesuraiknak a jövedelmeit, ahol a kapitányi tisztséget viselik. 1. §. Ezeket a karok és rendek ezúttal is megerősítik és határozottan megtoldják azzal, hogy a zalavári kapitány az odavaló tisztelendő apát úr halászatainak és más jövedelmeinek a maga részére való bitorlásától és bármely jövendőbeli jogtalanság elkövetésétől tartózkodjék. 2. §. Az elkövetett jogtalanságokra nézve pedig megújítják az 1638. évi cikkelyt." /II. Ferdinánd királyunk 1649. évi III. dekrétumának 77. cikkelyében a száraz vámok még mindig aktuális kérdésének rendezésére a nádorispán figyelme is különösen felhívatik. E cikkely szerint ugyanis : „És azonfelül elrendelik, hogy az ország méltóságos nádorispán ura, úgy hivatala tiszténél, mint az ország különös megbízásánál fogva is azoknak a vármegyéknek a kérésére, melyekben ilyen vámokat találtak, vagy legalább más, károsult országlakosok kérésére, az előbb idézett cikkelyben véglegesen kirendelt bizottság és kinevezett biztosok útján, hagyja meg és gondoskodjék arról, hogy