Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)

1. füzet - IV. Dr. Némethy Béla: Vízjogi előzmények a magyar corpus jurisban

128 hogy a vámhelyek felé menjenek. Hanem a réveken mindenfelé, amerre csak akarják, minden akadály nélkül szabad átkelésük legyen." Egyenesen megható e tekintetben a 17. cikkelyben lefektetett gondoskodás, amely szerint ugyanis : „Azt a szokást, hogy amidőn országunk nemesei házasodni mennek és feleségeikkel szokott módon tűzhelyükre visszatérnek, tőlük a hidakon és vámhelyeken egy márkát követelnek, jónak láttuk megszüntetni és eltörölni." Hogy már a mohácsi vészt megelőző századok folyamán a vizek s a velük kapcsolatos használatok mennyire szerves tartozékai voltak a hazai gazdasági életnek, abból is látszik, hogy Corpus Jurisunkban mintául közölt egyik adománylevélben, amely az 1387-től 1437-ig uralkodott Zsigmond királyunk adománylevelei közül való, 6. §-ában a földbirtok tartozékai között a vizek s a vele kapcsolatos használatok kifejezetten s részletezve felsoroltatnak. Szól pedig ez a Zsigmond-korabeli adománylevélminta említett 6. §-a a következőkép : „Ez okból királyi kegyelmünkkel most, azoknak hívséges hódolatukért és szolgálataikért némileg segedelmökre jönni akarván, az imént megnevezett N. vármegyének mondott A. falujában fekvő királyi birtokrészünket minden haszonvételével és tartozékaival, tudniillik megmívelt és míveletlen szántóföldeivel, mezőivel, kaszálóival, erdőivel, berkeivel, vizeivel, halastavaival, malmaival, vízfolyásaival, hegyeivel szőlőivel s általában e birtokrész mindennemű és bármi névvel nevezendő teljes haszonvételeivel, ugyanazon igaz határaival és régi határjeleivel, amelyekkel azt annak birtokosai jogos uralmuk alatt és birtokukban tartották." Ugyanezen Zsigmond királyunk 1405. évi második dekrétumának 17. cikkelyében foglalt rendelkezések a vízhasználatok szabadságának elvét egy magasabb érdek, tudniillik a nemzetközi árucsere előmozdítása céljából igyekeznek biztosítani, mondván : ,,. . . az ilyen kereskedők vagy kalmárok és a többi fentemlítettek (tudniillik kik az ország határán túlra visznek és szállítanak portékát vagy árukat és eladó dolgokat) bármely királyi vám- vagy révhelyünkön személyükben lovaikkal, szekereikkel s mindenféle árukkal és összes dolgaikkal és javaikkal, minden vámfizetés nélkül, szabadon és akadálytalanul mehessenek keresztül annyiszor, amennyiszer nekik tetszeni fog. 2. §. Megparancsolván mind mostani, mind jövendőbeli vámtiszteinknek, hogy ezeket a személyeket legsúlyosabb neheztelésünk büntetése alatt, az előbb említett szabadság ellenére semmi szín alatt se merjék akadályoztatni és hogv tőlük semmi vámot se kérjenek és szedjenek." Vízjogi törvényünk 25. §-ában felsorolt szabad vízhasználatok s ezeknek a legszélesebb körben való biztosítása jut eszünkbe, midőn Zsigmond királyunk ötödik dekrétumának 8. cikkelyében a katonák táborozásának szabályozását illetőleg olvassuk, hogy : ,,A katonáknak nyári időben a térpusztaságon és nem a falukban és vetésekben kell megszállaniok, hogy a vetéseket lovaikkal le ne tapossák, se össze ne rontsák és semmi kárt ne tegyenek, ártalmára senkinek se legyenek és a kellő ár megfizetése nélkül le nem kaszált füveken, fán és vizén kívül egyáltalán semmit se vegyenek és vigyenek el."