Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)

1. füzet - II. Sajó Elemér: Emlékirat vizeink fokozottabb kihasználása és újabb vízügyi politikánk megállapítása tárgyában

11 В) UJABB VÍZÜGYI POLITIKÁNK ALAPELVEI. Az elmúlt évtizedek alatt vízügyi politikánk leghelyesebb alapelvei a nagyszabású munkálkodás tisztítótüzében annyira kiforrtak, hogy azokon nincsen szükség változtatni, azokat meg kell tartani jövőbeni működésünk alapjai gyanánt is. Mivel azonban a külső viszonyok és egyéb körülmények hazánk megcsonkítása következtében megváltoztak, mégis szükséges, hogy az eddigi princípiumokat, felfogásokat a változott viszonyoknak megfelelően átrevideáljuk és azokat — ahol szükséges — még kiegészítsük. Ilyen értelemben állítottunk össze az alábbiakban bizonyos szempontokat és elveket, amelyeket jelenlegi súlyos helyzetünkben fokozottabban kell szem előtt tartani, mint azelőtt, a jobb időkben. I. A NEMZETKÖZI HELYZETRE VALÓ TEKINTETTEL MOBILITÁS, RUGALMAS KERETEK. Az egész világon a népeknek egymáshoz való helyzetében egyik napról a másikra jelentékenyebb és gyorsabb változások, eltolódások történnek, mint valaha. A technikának, a közlekedésnek gigantikus méretű fejlődése folytán az emberiség történelme mind gyorsabb és gyorsabb iramban kezd peregni. A nemzetközi politika sebességét régen a lovasfutár és a dilizsánc, most pedig a repülőgép és a rádió szabja meg. Éppen ezért régebben aránylag hosszabb időre lehetett előre látni, vagy sejteni valamely nemzet sorsát. A jövőnek az alakulása most kiszámíthatatlanabb, bizonytalanabb, mint valaha volt. Ügy érezzük, hogy a gazdasági programmoknak — így különösen az aránylag hosszabb időt igénylő vízügyi előirányzatoknak is — alkalmazkodniok kell a mai idők jellegéhez. Éppen ezért nem szabad túlságosan hosszú időre szóló, merev részletprogrammokat felállítani. A legközelebbi időkre szóló munkaterveknek mobilisaknak, rugalmasoknak kell lenniök, hogy azokkal képesek legyünk a bel- és külpolitikai téren, főképen pénzügyi és gazdasági szempontokból bekövetkezhető változásokhoz alkalmazkodni. Itt utalunk a budapesti kereskedelmi és ipari kikötő terveinek elkészítésénél alkalmazott eljárásra. Ezt a nagy tervezetet a vízügyi szolgálat az összeomlás után, a legsúlyosabb bel- és külpolitikai bonyodalmak közepette készítette el, mikor a gazdasági viszonyok alakulását, a várható forgalmat a legközelebbi időre sem lehetett előre látni. Ezért csak nagy keretterv készült, amely a jövőben várható legnagyobb fejlődés igényeit is képes lesz organikus módon kielégíteni, de e nagy keretből — a régebbi nagy munkaprogrammoktól eltérőleg — egyelőre csak annyi töltetett ki, amennyi a várható legkisebb igényeknek megfelelően is szükségesnek látszott. Ez az eljárás eredményezte, hogy a kikötő már az első évben megtelt, az összes tárházaknak, daruknak rögtön hasznát vettük, további fejlesztését pedig — a jelenlegi gazdasági viszonyok ismeretének és a tett tapasztalatoknak birtokában — nehézség nélkül, tervszerűen, organikusan lehet folytatni.