Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)

1. füzet - III. Kun László: Az erdők hatása a Mississippi árvizeire

116 rűbb problémát. A delta erdőségei víz által gyakran elöntött vidékeken terülnek el. Szerepük, hogy védik a patakokat a kimosások ellen. Nem emelik és nem csökkentik az árvízveszedelmet. Jelenlétük annyiban előnyös, hogy itt más talajművelési ág az elöntések miatt különben sem volna lehetséges. Egyébként a további fásítás nem kívánatos, mert ez a vizet lefolyásában csak gátolná, különösen azokon a helyeken, ahol a töltések a folyót összeszűkítik és ahol a víz sebességének a lerakódások elkerülése érdekében relative nagynak kell lennie. Az előnyök és hátrányok tehát úgyszólván kiegyenlítik egymást. A delta keményfái a termékeny talajon a bőséges csapadék következtében rendkívül gyorsan nőnek. Ahol a kellő lecsapolás megvan, ott a földek az erdőknél értékesebb termelésre alkalmasak. Ahol azonban ez az eset nem áll fenn, ott, ahol az elöntés időszakos és különösen ott, ahol a fák a talajt az elmosás ellen védik, avagy, ahol a talajt a folyó a lerakott homokjával betakarja, a legmegfelelőbb művelési ág az erdő, miért is ezek érintetlenül hagyása szükséges. Louisiana, Mississippi és Arkansas államok déli fenyő régiója és az ezekkel szomszédos felföldek keményfa régiója. A két típus egybefoglalható, mert a fenyő és keményfa régiók keverten fordulnak elő. A régió magában foglalja Mississippi, Louisiana, Arkansas, Oklahoma, Texas, Missouri, Tennessee és Kentucky államok egyes részeit. Bár az erdőírtás ebben a régióban a legnagyobbfokú, mégis a Rocky-Mountainstól eltekintve itt maradtak meg a legnagyobb őserdők. Míg a kereskedelmi célokat szolgáló kitermelés a fenyőerdőkben tett nagy pusztítást, addig a mezőgazdasági célból folytatott irtás a keményfaerdőben haladt legjobban előre. Érthető, mert a kereskedelem a puhafát kereste, míg a keményfaerdők talaja mezőgazdasági célból volt a legkívánatosabb. A topográfiai viszonyok és a homokos talaj következtében a Mississippitől nyugatra eső területen az erdőtakaró jelenléte az árvizek szempontjából nem oly fontos, kivéve azokat a nyerstagozódású, erőslejtésű területeket, melyek kritikusoknak tekintendők, vagyis, ahol az erdők fenntartása föltétlen szükséges. Két erős tagozódású dombvidéket fedő állami erdő létesítése Arkansas államban máris jótékony hatással volt. Keletre a Mississippi folyótól, délnyugat Kentuckytól északra, Tennesseen, Mississippin és Louisiana államokon keresztül húzódó keskeny területsáv a legfontosabb és legkritikusabb a Mississippi völgyében. A szélhordta folyóhordalékból származó talaj itt tetemes mélységig rendkívül laza és kimosásoknak ellenállani annyira nem képes, hogy sok helyen 6—12—18 méter, sőt egyes helyeken 50 m mély vízmosások fordulnak elő (lásd a 7. sz. képet). A Homochitto folyó vízgyűjtőjében — mint azt az 1925. évi összeírás említi — 1920 óta, tehát 5 év alatt a szántóföldek területe a vízmosások folytán 30%-kal csökkent. Két helyen a National-Forest-Reservation-Commission a helyszíni szemlét megtartva, összesen 258,390 hektár megvételét javasolta. Bár pontosabb fölvételek alapján csak 221,130 hektár vétele lenne szükséges, a törvény, sajnos, csak 10,125 hektár vételére ad felhatalmazást. Sehol sem olyan fontos, sürgős az orvoslás, mint itt, mert a mulasztásokból soha jóvá nem tehető pusztulások származhatnak. Leginkább szorulnának véderdőkre az Appalachian, Ozark, Ouachita heg}*-