Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)

1. füzet - III. Kun László: Az erdők hatása a Mississippi árvizeire

112 A VÍZGYŰJTŐK ERDEINEK TANULMÁNYOZÁSI MÓDJA. A tanulmányok a Mississippi vízgyűjtőjében az előbbiekben jelzett 632,000 km

2 területre teljes egészükben kiterjedtek. Tehát nemcsak a tényleg fákkal borított területeket, hanem a kopárokat is vizsgálták, amelyek a hat fővízmedencében, illetőleg a 73 kisebb vízgyűjtőben fekszenek. Történtek régebbi időben már fölvételek, melyeknek célja az erdőkből kitermelhető fakészlet értékének megállapítása volt, azonban a jelenlegi tanulmányok célja egészen más természetű lévén, a vizsgálat odairányult, hogy mennyiben játszanak a meglevő erdők az árvizek szempontjából szerepet? Megjegyezhetjük itt mindjárt, hogy az erdőknek a kimosás elleni, valamint vízvisszatartó szerepe nem közvetlenül arányos a fatömeggel, hanem más tényezők, mint a lombozat és a fák alatti bokrok sűrűsége, az aljnövényzet, az alom és humuszréteg vastagsága sokkal fontosabb szerepet játszanak. Előfordul, hogy míg egy régi és jelentős fakészlete folytán kereskedelmi szempontból nagyértékű, de a túlságos legeltetés és ismételt tüzek folytán szegényes alj növényzetű, illetőleg lehullott lombréteg nélküli erdő védelmi szempontból figyelembe sem jöhet, addig egy erdőtlen, de a sűrű bokrok, füvekkel és gyomnövényekkel ellátott terület a kimosás ellen nagyszerű védelmet ad. Látjuk tehát, hogy a folytatandó vizsgálatok beható és alapos tanulmányokat igényeltek, mert rendkívül sok körülmény volt figyelembeveendő. A fentiekre való tekintettel szükséges volt elsősorban is azokat az erdőket helyszínelni, amelyeknek védelmi jelentőségük van, megkülönböztetésül azoktól a területektől, ahol az erdők jelenlétének, avagy hiányának a lefolyó vizek szempontjából jelentőségük van. Az előbbieket összefoglaló névvel kritikusaknak nevezhetjük. Kritikus területek. A tanulmány első lépése volt a kritikus területek meghatározása és a vizsgálatok összpontosítása. Avégből, hogy a tanulmányok tényleges értékűek legyenek, a területek osztályozása nyilvánvalóan nem alapulhatott egészen az egyes vízgyűjtők közvetlen hatásának vizsgálatán. Fontos volt minden egyes vízgyűjtőben azt megállapítani, hogy a jó állapotban levő véderdők sértetlenül hagyassanak, valamint azt is, hogy a már megtámadottak ismét jó állapotba helyeztessenek. Éppen ezért a kritikus területek osztályába sorozandó volt minden olyan erdőterület, amelynél a fenti szempontok figyelembevétele akár a talaj minősége, akár az emelkedési viszonyok, akár a csapadék miatt szükséges volt. A kritikus területek közé számítandók voltak még az úgynevezett ,,

BadLands" (kopár, növényzettel alig borított agyagtalaj, mely csak vékony humuszrétegű ; különösen a vízgyűjtő északnyugati részén) és úgynevezett „Breaks" (töredezések), a sziklákkal cölöpszerűen alátámasztott fennsík és a mélyebben fekvő préri közötti terület Texasnak északi, serpenyőfoggantyú alakú részén. Utóbbi név onnan ered, hogy a sziklák, melyek a fennsík alatt vannak, a felettük levő talajt csak addig tartják, míg alá nem mosódnak és le nem omlanak. A kritikus területek meghatározásánál sok komplikált tényezőt kellett figyelembe venni. Míg a három főtényező (talajjelleg, fiziográfiai, csapadék) egy víz-