Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)

1. füzet - III. Kun László: Az erdők hatása a Mississippi árvizeire

103 miért is a fekete fenyőnél ennek megfelelőleg 231 mm, a lucfenyőnél 78-7 mm az elpárolgás. Az erdők vízszükséglete a vegetációidőszak kezdetén nagyobb, mint később, de legerősebb a talajvíznek igénybevétele a tavasz elején, közvetlenül a levélhajtás előtt. Mezőgazdasági növények, beleértve a legelők növényeit is, szintén fogyasz­tanak vizet az árvíz idejében, de jóval kevesebbet, mint az erdők, már abból az okból is, mert a tavaszi árvizek idején a Mississippi völgyében a növégyek egyrészt még nem sarjadnak, másrészt pedig a vegetáló időt megelőzőleg — mint azt a fák teszik — nem halmoznak fel magukban nedvességet. Figyelembeveendő végül még az is, hogy míg a mezőgazdasági növények lassan hajtanak leveleket, addig az erdő fái egyszerre lombosodnak ki. A tanulmányok további során az erdők vízfogyasztásának számításbavételét azoknál az erdőknél, amelyek a 39. szélességi körtől északra terülnek el, vagyis a Rocky Mountains erdeinél, valamint az Ohiótól és Missouritól északra eső erdő­területeknél, mellőzték. Ezeknek az északi és nyugati régióknak erdőségei a főfolyó magas vizeinek idején egyrészt nincsenek fejlődésben, másrészt oly távoliak, hogy az árvizekre való hatásuk — bár az természetesen érezhető — nem olyan markáns, mint az alsóbb régióké. A folyó alsó részén az erdők vízfogyasztását évi 203-2 mm-nek vették fel, ami a tényleges elhasználásnak körülbelül csak 60%-a. Különösen nagy biztonsággal van ez a szám fölvéve a Mississippi vízgyűjtőjének alsó részénél, ahol a földrajzi fekvés miatt a vegetáció hosszabb és ahol kedvezőbb klímaviszo­nyok uralkodnak, mint azokon az Európában levő helyeken, melyekre kísérletek adatai vonatkoznak. Januárban és februárban növényi fejlődés van a Mississippi legdélibb szakaszán, márciusban a fejlődés már Arkansasig terjed, áprilisban pedig a 39. szélességi fokig az erdők mindenhol a legteljesebb hajtásban vannak. Mivel az évi elhasznált vízmennyiségnek legalább 25%-a az árvíz idején haszná­lódik fel, az erdők ebben a régióban éppen az árvíz veszedelem idején több mint 50-8 mni vizet vonnak el a talajból, illetve vonnának el, ha megfelelő állapotban volnának. A jelen körülmények között óvatosságból több mint 25-4 mm vízelhasz­nálás felvehető nem volt. Összefoglalás. Az erdőknek az árvizekre való csökkentő hatása — melyet a következőkben számokban kifejezve táblázatba is összefoglaltunk — tehát alábbiakban nyilvánul : 1. az erdőalomnak a vizek abszorbeálásában ; 2. az erdőalomnak a felületi lefolyás mechanikus úton való gátlásában ; 3. az erdőtalaj nagyobb abszorbeáló képességében ; 4. az erdőknek részben a tenyészévadban, részben az egész évben végbe­menő párolgásában. Beigazolódott, hogy az erdők vízvisszatartóképessége mérhető, tehát a nyert adatok a számítások alapja lehetnek. ad 1. Az erdők a jelenlegi elhanyagolt állapotban átlagban 50-8 mm vizet tartanak vissza, mely számadat a Mississippi erdővel borított egész vízgyűjtő területére alkalmazható. Ha az erdők az égetés ellen védve lennének, azokat ok­szerűen kezelnék és a szükséges erdőfelújításokat végrehajtanák, az erdőtalajok

Next

/
Thumbnails
Contents