Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)
1. füzet - III. Kun László: Az erdők hatása a Mississippi árvizeire
100 és mocsártalajoknál a humusztartalom a 20%-ot is túlhaladja, ami a közönséges művelt területeknél ritkán megy 5% fölé, de gyakran 3% alá esik még nedves területeken is. King a mezőtalajoknak nedvességi kapacitására a III. táblázatban feltüntetett, százalékban kifejezett eredményeket kapta : III. TÁBLÁZAT. A talajréteg mélysége lábakban Agyagos homok Agyag Humusz Első láb (30-48 cm) 17-65 22-67 44-72 Második láb 14-59 19-78 31-24 Harmadik láb 10-67 18-16 21-24 Vagyis a mélység szerint kifejezve az első 30-48 cm vastag rétegben az agyagos homok közelítőleg 54 mm vízoszlopot, az agyag 69 mm és a humusztalaj 137 mm vízoszlopot tart vissza. Vizsgálatok bizonyítják azt is, hogy általában az erdőtalaj jobban tartja a vizet, mint a szántóföldek talaja. Égetés és okszerűtlen kezelés által a víztartóképesség a minimumra csökkenik. Föltehető, hogy jelenleg az erdőtalaj 25-4 mm-rel több vizet tart vissza, mint a szántóföld talaja, de biztosan állítható, hogy ez a képesség helyes kezeléssel 50-8 mm-re is fölvihető lenne. Az égetés káros hatása a talajra. Az erdőtakarónak égetés által való eltávolítása nemcsak azért káros, mert az erdőalmot, a humusz forrását pusztítja el, hanem a talajnak legfölsőbb humuszrétegét is tönkreteszi, a talajt szétbomlasztja és az orózió útját előkészíti. Utóbbinak megindulása már annyival is inkább könnyebb, mert a fatörzsek döntésével és tovahurcolásával a föld felülete amúgyis megsérül és árkot húz a lefolyó víznek. Könnyen elképzelhető az a pusztulás, amit az égetés okoz, hisz az égő anyag tömege oly nagy és az előálló magas hőfok olyan soká tart, hogy a talaj egész jellegének meg kell változnia. Az idevágó szükséges kísérleteket a minnesotai egyetem végezte. Megállapították, hogy Duluth közelében az erdőtüzek folytán a talaj organikus anyagokban való vesztesége hektáronként 17-5—65-3 tonna között váltakozott. Amint Wollny (bajor) kísérletei megmutatták, hogy a humusz víztartóképessége saját súlyának a négyszeresére is fölmehet, úgy az égetés által a víztartóképességben okozott veszteség átlagban hektáronként 188 tonna, vagyis vízmagasságban kifejezve 137—190 mm. A gyakori kisebb tüzek, melyeknek nemcsak az alom elégetése a célja, szintén rendkívül károsak. Ez egj 7es államokban, különösen Kentuckyban és Missouriban szokásos, ahol évente körülbelül 4-86 millió hektárt égetnek fel.
