Vízügyi Közlemények, 1930 (12. évfolyam)

1. füzet - IV. Kenessey Béla: Lefolyási tényezők és retenciók. Hidrológiai tanulmány

76 vitát kerülni kívánjuk, a vízigénybevétel ideje összesen 1,836.000 másodperc lévén, ezalatt a 20 km* területről kereken 246.000 m

3 víz áll rendelkezésünkre. A továbkiakban tegyük a tavak vízrétegének veszteségét a 4 hónap alatt összesen 300 milliméterre. Akkor 82 hektárnyi területű vízréteget pótolhatunk. Az eredményeket összefoglalva, a tavak megtöltésére rendelkezésre álló vízzel 76, illetőleg 114 ha terjedelmű tavakat csinálhatunk és a végrehajtott számítás szerint csak 82 ha terjedelmű tavakon pótolhatjuk a veszteségeket. Tekintetbe véve azonban, hogy a hirtelen nyári záporok esetében a számításbavettnél több vizet is elvonhatunk a patakból s esetleg rendelkezésünkre állhat az ipari vízen meglevő normális víz is, minden aggodalom nélkül csinálhatunk 90 ha, vagyis 157 kat. hold nagyságú tavakat, sőt ha a helyiviszonyok elég kedvezőek, elmehetünk 170 hold terjedelemig is. Ennek a példának a számításánál figyelmen kívül hagytam, hogy a nyári hónapokban, amikor a tavak a párolgási veszteség pótlására a legnagyobb mértékben rászorulnak, a vízierővel dolgozó malmok sincsenek jó helyzetben. Ekkor ugyanis, eltekintve attól, hogy őrit ni való hiányában — hiszen főként június, július és augusztus hónapokról van szó — a molnárok a tétlenség idejét a malomszerkezet javítására és a medrek tisztítására használják fel. Ha tehát ebben az időben a vizet a tavak részére a maga egészében teljesen el is vonnák, a malmok alig károsulnának. Van azonban egy körülmény, ami a károsítást szinte tökéletes pontossággal eltünteti. Ugyanis minden vízimotor akkor adja a legkedvezőbb hatásfokot, ha a szerkesztésnél alapul vett normális vízmennyiség rendelkezésre áll. Amint a vízmennyiség ez alá leszáll, az erőkifejtés is csökken és tapasztalat szerint, ha a víz a normálisnak nevezett, már csak ',/V, — '/* része, ami pedig az említett hónapokban, a mi szélsőséges klimánk mellett, megszokott dolog, a vízimotor, a határfok igen lényeges csökkenése következtében, már rendszerint csak olyan csekély erőt tud produkálni, hogy azzal legfeljebb csak a transzmissz'ók, sőt még esetleg azok sem tarthatók mozgásban. Ha tehát ilyen időben a tavak a rendelkezésre álló egész vízmennyiséget igénybe veszik és a malmok semmit sem kapnak, utóbbiak egyáltalában nem károsodnak, amivel ellentétben a tógazdaságok léte biztosított, esetleg a víz a nagyon is szükséges öntözésre használható fel. Azt hiszem, hogy a most hangoztatottak sok vitára adnak majd alkalmat, de hiszem azt is, hogy az illetékesek meg fogják találni azt a jól kivezető utat, aminek követésére most érvényben levő törvényeink még' nem adnak alkalmat. * A bemutatott példákhoz hozzá kell még tennem, hogy valamely vízvidéken megállapított viszonyok nem vihetők át könnyen más, az előbbitől lényegesen különböző vízvidékre. Ha mégis megtesszük, olyan biztonsági tényezőkkel kell számítanunk, amik eredményeinket esetleg nem kívánatosan kedvezőtlenekké teszik. Addig azonban, amig gyökeret nem ver az a, viszonylag csekély áldozatoktól is vissza nem riadó általános meggyőződés, hogy az egyes vízvidékek beható hidrológiai tanulmányozása nemcsak tudományos, hanem egyben rendkívüli gyakorlati fontosságú is, a kifogástalan és minden tévedéstől ment megoldások helyett be kell érnünk olyanokkal, amiknek helytálló voltáért csak bizonyos százalékig kezeskedhetünk.